Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
A magyar sors
tásukról: udvaruk nevelő hatásáról, birtokuk társadalmi szervező erejéről és a nemzet szellemi vezetéséről. Egy évszázad sem telt bele, hogy a köznemesség megint egységes arcvonallal forduljon a főurak ellen és az 1790-iki országgyűlésen megkísérrelje az ország kormányát a maga kezébe venni. Nem is szólva a jobbágyságról, amely már csak kivételesen talált olyan urat, kiben vezetőjét és oltalmazóját látta, úgyhogy korábbi ragaszkodását a rideg idegennel szemben sokszor az ellenszenvig fokozódó elhidegülés váltotta föl. Az urak elköltözésével megszűntek a társadalom kijegecesedési gócai, a családias tűzhely melege kialudt, a korábbi nemes familiáris és a jobbágy támasz és irányító nélkül maradt, tájékozatlanul, a végre elért békés világban rideg elárvultságában, így állt itt a XVIII. században a magyar társadalom jövőjét illetőleg minden világos kép és elgondolás nélkül. Hagyományai megszakadtak. Múltjáról csak homályos képe volt. A közös összetartó eszmék a XVIII. századi szétesésben elhalványodtak, nagyrészt csak néhány duzzogó, az udvarnak hátat fordító főúr és a faluja szűk körében elparlagiasodott nemesség messze kimagasló műveltebb tagjaiban pislákolt még. A kivesző nemzeti hagyomány helyét az új koreszmék foglalták el, inkább az általános emberi gondolatokra irányítva a figyelmet, semmint a sajátosan hazaira. Ami szellemi mozgalom akkor kibontakozóban volt, mind idegen szellemet ültetett át: németet, franciát, még legnemzetibbnek a klasszikus szellem fölelevenítése volt mondható. A sajátosan nemzeti csak a Corpus Iuris és a Tripartitum egyoldalú megcsontosodott imádatában jutott kifejezésre. Ez csudálatos erővel kovácsolta össze különböző nemzetiségek fiait a magyar független állameszme hűséges szolgálatában. De ugyanez a szellem a XVIII. század törvényhozásában is a nemesi jogoknak olyan újabb megerősítéseit iktatta törvénybe (1715 : 8. t. c), amely az általános emberi érték megbecsülése s a nagy erővel hódító korszellem terjedése és érvényesülése elé csak újabb gátakat emelt. A rendiség akkor lett üres tényezővé, mert veszni hagyta a mult hagyományainak összetartó erejét, a nemzeti mult tudatát és mert a rendi kiváltságok alapján szembehelyezkedett a jövő fejlődés egyetlen lehetséges alap-