Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az Új császárság
tokok 6 nagyobb szervezet kereteiben élveztek. Tévedtek azonban, amikor azt hitték, hogy ezzel megoldottálc a hatalom kérdését, mert csak a Napoleon fölvetette címkérdést oldották meg. Nem is törekedtek másra. Az erők kifejtését új utakon nem kísérlettek meg. Szervezésre és vezetésre sem erejük, sem kitartásuk nem volt, amit már azzal is megmutattak, hogy az állami gépezet Károly-féle reformját röviddel az osztrák császári cím fölvétele előtt futtatták vak vágányra. Ausztriában Campoformio óta általános csüggedés volt tapasztalható. Lépten-nyomon hangokat lehetett hallani, amelyek a Habsburg-monarchia fölbomlásának rémét festették a falra. Colloredo gróf ezredes. Károly főherceg egyik munkatársa, 1802-ben azt jelentette a főhercegnek, hogy a legalsóbb rétegekig el van terjedve az a vélemény, hogy néhány óv alatt minden összedől. A nép körében azt mesélték, hogy Napoleon II. József természetes fia, aki természetfölötti erők fölött rendelkezik és át fogja venni Ferenctől az uralmat." Sőt Károly főherceg is úgy nyilatkozott Albert szász-tescheni herceghez írt bizalmas levelében, hogy az olyan teljesen aláásott országban, mint Ausztria, az összeomlás elkerülhetetlen.-^ Saurau gróf már néhány évvel korábban is szemére vetette Ferenc császárnak, hogy már az udvar is mindent elveszettnek tekint s a magánélet árnyékába való visszavonulás lehetőségéről beszél, hogy a császár maga is elő vigyázatlan szavakat ejtett el kivándorlási szándékairól Amerikába. Ha voltak is, akik az új cím fölvételétől a Habsburg erők tökéletesebb kifejtésót remélték, voltak viszont olyanok is, akik duzzogtak a régi birodalmi eszme elejtése miatt. Ferenc császár határozottan megnyugtatta népeit, hogy ez a változás nem érinti sem egyes országainak alkotmányát, sem elnevezésüket. Ez a deklaráció a belső nyugtalanság elhallgattatására volt szánva. Hogy azonban belső átszervezés semmiféle irányban nem történt, inkább annak volt tulajdonítható, hogy a kormány erre képtelen volt, nem annak, hogy ilyent nem óhajtott volna. A megnyugtatás nemcsak Magyarországnak szólt, amely a ró" Criste: Erzh. Carl, II. 186. 1. Wertheimer id. mii, I. 113. 1. / v.: