Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az Új császárság
DIPLOMÁCIAI BALFOGÁSOK. 371 a birodalom fejedelmeivel szemben, sőt a birodalom tagjainak bizalmát is elvesztették. Oroszország megnyerését Cobenzl is szükségesnek tartotta. Határozott véleménye volt, hogy Napoleon hatalmát csak Oroszország szövetségében lehet megtörni.^ Mégis — kedvező közeledési kísérlet után — a legfontosabb időpontban, amikor az új kormány politikája kialakulóban volt, Pétervárott a birodalom nem tartott képviselőt, azután is Saurau gróf rendőrminisztert küldte oda, aki ott általános bizalmatlanságba ütközött. Ezzel szemben Párizs ós Berlin megnyerő személyiségekkel képviseltették magukat Sándor cárnál, s a francia Durocnak sikerült meggyőznie a cárt, hogy terveinek előmozdítására a francia szövetség a legalkalmasabb." Ferenc császár ugyan tekintettel volt a pétervári udvar rokoni érzelmeire Württemberggel és Badennel szemben, de Bajorországgal szemben támasztott igényeivel, ahol túlzott követelésekkel lépett fel Ferdinánd kárpótlására, lerontotta a korábbi kedvező hangulatot. Az oroszok ezután a kísérlet után nem tartották őszintének Ferencnek azt az ígéretét, hogy ha nem sikerülne a kárpótlásokat a német birodalom területén kívül megoldani, megelégszik a szerződésekben előírt megállapodásokkal.'' Így aztán Sándor cár, apja nyomdokain, maga akarta átvenni "az európai döntőbíró szerepét éppen nem az osztrák érdekek előmozdítására.^ Hasonló módon sikerült Franciaországnak a birodalmi fejedelmeket is Ferenc császár ellen hangolni. A Bajorországgal szemben támasztott osztrák igényeket Napoleon hiúsította meg egy egyezséggel, amely Bajorországnak kellő kárpótlást ígért, ha középrajnai törekvéseiről lemond. Ez a fordulat alkalmas volt Ferenc tekintélyének aláásására. A fejedelmek a kárpótlásoknak alkotmányos birodalmi elintézését óhajtották volna, a bécsi kormány viszont azon az állásponton volt, hogy a császár saját hatáskörében intézze el a kárpótlások dolgát. Württemberg és Baden inkább bíztak a császárban, Poroszország meg ^ Wertheimer: Ausztria és Magyarország a XIX. sz. első tizedében. F. 164. 1.; Beer. Arch. f. österr. Gesch. 52/2. 520—521. 1. " Wertheimer id. mű, I. 163—169. 1. ^ Beer: Zehn Jahre, 18. 1. « Beer: Arch. f. österr. Gesch. 52/2. 521. 1.