Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

A FIUMEI KÉRDÉS. Magyarország nem kapja meg Fiumét, talán egy félszázadét fog arra fordítani, hegy valamely más kikötőjét virágoztassa föl. Az érv tehát kevés helyes ismeretről tanúskodik vagy „olyan hajlamról, amely Magyarországtól minden legkisebb előnyt is el akar vonni.""* A javaslatot úgy fogalmazta meg, hogy a király egyelőre hagyja meg Fiumét a fennálló állapotban, de a következő országgyűlésen a rendek kérelmére cikkelyezze törvénybe Magyarországhoz csatolását."^ A fölterjesztés elvileg értékesebb része azonban az, amelyben a belsőausztriai bankális komisszió és a cseh-osztrák kancellária sértő állásfoglalása ellen tiltakozik. Kifogásaik okát arraá legfelsőbb szolgálatra olyan káros elvben látja, hogy „minden, ami Magyarországnak használ, a német örökös tartományoknak hátrányára van."-^" Magyarország — mondja — nyerstermelő ország, a termelésre alkalmas föld nagy terjedelme és egyenlőtlenül elosztott lakosságának száma még^' sokáig ezen a színvonalon fogja tartani. Az osztrák tartományoknak ezzel szemben kézműves és gyáriparos jellegük van, lakosságuk száma fölülhaladja azt, amely a föld megművelésével foglalkozhatik. Ez határozza meg a két ország viszonyát. Magyarország nyersterményeit adja az örökös tartományoknak ós ezektől pénzt ós ipari terményeket kap. Minthogy az iparcikk mindig jóval drágább, a mérleg az örökös tartományokra kedvező. Minthogy a kivitelt Magyarországból még magas vámok is terhelik, Magyarország érdeke az örökös tartományokéval nem kerülhet ö^zeütközésbe, ha a fenti viszonyt fenntartják.*" Ezen az úton erősödniök kell a kapcsolatoknak. A kölcsönös érdekeknek ki kell egyenlítődniök, ha móltányos vámrendszerrel a magyar termelést el nem fojtják és az örökös tartományoknak is biztosítják azt az előnyt, amelyet jelentékenyebb terheik folytán megérdemel„... oder aber einen Hang, Hungarn einen jedeo, auch den mindesten Vorteil zu entziehen." Iratok, I. 631. 1. Iratok, I. 642. 1. „... dass alles, was Hungani nützlieh ist, denen deutschen Erblanden entgehe

..Iratok, I. 638. 1. „... so kann meiner geringen Einsicht nach daß Interesse von Hungarn mit jenen der deutschen Erblanden nie in eine Golfeion kommen." Iratok, I. 639. 1.