Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

A NÄDOR A JÜL. 12-1 LEIRATRÓL. 365 Ez a levél a császárra nagyon jó hatást tett. Őszintén megírta a nádornak, hogy ilyen nyíltsággal bizalmát és szeretetét mindig biztosíthatja. Ö is beismerte, hogy a leiratot többször hallotta, de alapelveit méltányosaknak és igazságosaknak ítélte, kifejezéseiben nem látott sértőt, különben nem hagyta volna meg őket. A megbocsátás azonban csak a nádornak szólt. Ferenc egyenesen megírta azt is, hogy a rendek „csak maguk akarnak nyerészkedni, a nélkül, hogy az egésznek a javát néznék, ós akkor még ón kitüntetően bánjak velük és különösképen szeressem őket". „Nagy rezignációra lesz szükségem, hogy mostani viselkedésüket velem szemben elfelejtsem."^^* Nagy tehertétel volt ez az országra. A nádor újra kezdhette a sysiphusi munkát, de mindjárt el is kezdte. Dicsérte a rendek további magatartását, továbbra is őszintén figyelmeztetett a taktikai hibákra és Almásynak, aki a július 12-i leiratot fogalmazta, ezt a bűnét sosem bocsátotta meg. Amikor Somogyi az országgyűlés berekesztése után kitüntet^re hozta őt javaslatba, ez ellen határozottan tiltakozott."* Ö volt az egyetlen, aki a nagy harcból töretlenül és seb nélkül került ki és folytatta munkáját, mintha semmi sem történt volna. Hogy annyi visszautasítás után mégis sokszor olyan határozottan lépett föl császári bátyjánál, hogy a rendek álláspontját megértesse vele, annak oka az a megértés volt, amellyel az érem másik oldala, a nemzet kívánságai, a gazdaságpolitikai problémák iránt viseltetett. Egy esztendővel az országgyűlés berekesztése után, egy látszólag ^ószen más tárgy, Fiume hovatartozása, alkalmat adott neki, hogy higgadt légkörben ismét feltárja véleményét erről a császárnak. Fiumét még Mária Terézia rendelte Magyarországhoz, 1776. január 2-án a városnak adott privilégiumában, de ámbár a városnak magyar kormányzói voltak, megindult az áskálódás ez ellen a rendelkezés ellen és Krajna rendjei kérték a város visszacsatolását az ő tartományukhoz. A tárgyalás kiindulópontja Ferencnek egy leirata volt, amellyel még Sándor Lipót életében 1795. július 1-én véleményt kért arról, meghagyassék-e Fiume Magyarország birtokában? Ezt a leiratot Iratok, 1. 538—540. 1. Iratok, I. 563. 1.