Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)
Az 1802. évi országgyűlés
A DIÉTA MEGNYITÁSA. 347 tását ós az állami költségekhez való hozzájámlás fölemelósót, hangsúlyozva, hogy az emelésndí legalább kétmillió forintot kell kitennie s ha ezt az adózó nem bírja, úgy a hiányzó összeget a sóár felemelósóvel kell pótolni. A hadkiegészítóst illetően a propozíciók hivatkoztak a rendek korábbi panaszaira a toborzások ellen és az 1791 : 66. t.-c.-re, amely az állítás módjának szabályozását ígérte. Az adóemelósnél pedig hivatkozott az árak emelkedésére, a nagyobb forgalomra, az ebből Magyarországra származott haszonra, különösen ipara föllendülésére. A király kifejezte reményét, hogy a rendeket sem biztatni, sem sürgetni nem fog kelleni, s a nemzetet atyai jóindulatáról biztosítva, két hónapi időt tűzött ki a tárgyalásra,"^ A kerületi ülések a prepozíciókra a válaszfelirat tervezetével nyolc nap alatt. elkészültek. A kerületek egybehangzó határozata rövid tárgyalást tett lehetővé a május 21-i ülésen. A rendek készségüket nyilvánították, hogy a király kívánta módon gondoskodni fognak a hadkiegészítésröl és az anyagi eszközök megajánlásának módjáról. Semsey perszonális javaslatára csak két változtatást tettek az előterjesztésen. Az egyik a rendek óhajtása volt, hogy közöltessék velük a magyar ezredek létszáma, hogy tudják, milyen kötelezettséget vesznek át, — a másik a perszonálisé, hogy a két milliós összeg vállalását számszerűen is vegyék a szövegbe. Ezzel a megajánlással szemben a király felhívásának eleget téve, a nép érdekében tanácskozni kívántak a terhek lehető könnyítéséről, továbbá a károk elhárításáról és az erők kifejtéséről.^®^ Ezt három irányban remélték elérni. 1, Kérték, hogy tanácskozhassanak a katonai regulamentumról, amely az 1751-i árak mellett írta elő a katonaság ellátásához szükséges szolgáltatásokat, s a katonaságnak az országban való elhelyezéséről, amely a különböző vidékeket igen különböző mértékben sújtotta. 2. Kérték a kereskedelem akadályainak elhárítását a tengerek, a dinasztia itáliai tartományai és a külföld felé, az örökös tartományok részéről pedig egy Az országgj'ülési iratok II. kötotóben (röviden: Acta) 15—17. 1. „Duplex nobis est de plebe sollicitudo; una, quae ad solam illám pertinet, ut quantum fieri potest onera, *quae ferre debet, faciliora reddantur; altera nobia cum plebe communis, ut damna antevertantur et modus parandarum virium detur." Acta 1802. 18. 1.