Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

amelyeket, rézben legalább, az oeztrák örökös tartományoknak a vámügyre gyakorolt „deszpotikus ibefolyasának" tulajdonított*^^ —, ós intózkedóst, hogy a magjw bányatermókök Magyarorszábon ne kerüljenek drágábban piacra, miiit Ausztriában,*^" de arra is figyelmeztette a rendeket, hogy ne tegyenek semmit, ami az örökös tartományok elszegényedését vonná maga után, mert akkor azok nem tudnák megvenni nyerstermékeiket.*^'^ ö volt a bizottságban a mérséklő, bizonyára az ő közbelépésének volt része azoknak a változtatásoknak létrejöttében, amelyekkel a bizottság Skerlecz javaslatait több ponton enyhítette. Podmaniczky és Skerlecz javaslataikat egybehangzóan a függetlenség és a viszonosság (reciprocitás) elvére alapították. A harmincadvámot tehát el kívánták választani az osztráktól, amellyel az utóbbi időben összeolvasztották. így a vámjövedelem ismét magyar pénztárba folyt be, és minthogy az egész kereskedelem ügykörét a helytartótanács hatáskörébe utalták, a harminoadok felügyeletével is ezt a kormányhatóságot kívánták megbízni. A vámeljárásban magyar és osztrák viszonylatban teljesen egyenlő elbánást kívántak. Üj vámszabályzat kidolgozását tervezték, s ennél előírták, hogy ugyanazt a kulcsot alkalmazza, amely az örökös tartományokban is érvényben van, s a két ország közt a követendő elvek megbeszélésére egyenlő taglétszámú két bizottság kiküldését javasolták. Mindazon esetekre, ha valamely cikknél eltérő vámtétel alakult volna, a másik félnek kárpótlásképen valamely más cikknél kívántak megfelelő értékű előnyt biztosítani. Amennyiben az örökös tartományok különleges illetékeiket fenn akarnák tartani, ugyanoly illetékek kivetését javasolták Magyarország részéről is. Hasonlóképen minden kiviteli tilalommal szemben más hasonló tilalom alkalmazását kívánták. A dohány részére teljes kiviteli szabadságot óhajtottak, a gabonaneműeknél a korlátozást csak háború idejére és az esetre voltak hajlandók elismerni, ha az örökös tartományokban inség volna, de akkor is csak korlátolt időre. Podmaniczky szerint legfeljebb a következő országgyű^-^ Schlötzers Staatsanzeigen, XVIII. 22. 1. U. ott, 28. 1. U. ott, 27. 1.