Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

aránytalanul csekély mértékben vesz részt a monarchia terheiben, s ezért mindig csak új kötelezettségeket akart ráhárítani, benn az országban erősen kiélezett elégedetlenség volt tapasztalható. Azt vetették a bécsi kormányzat szemére, hogy egyenesen elzárja az ország és lakossága elől a megélhetési lehetőségeket, hogy folyton vádként emlegeti a nagy terménybőséget ós a nemzetet okolja azzal, hogy azt használni és a monarchia érdekeinek szolgálatába állítani nem tudja, holott az erők kifejtését éppen a kormányzat akadályozza, amennyiben egyoldalúan fiskális szempontok szerint életbeléptetett intézkedéseivel a fejlődés útját tökéletesen elzárja. Sóksá lehetett ebben az időben hallani azt a vádat, hogy ez a mindenben bővelkedő nagy terület aránylag milyen ritka lakosságot táplál és hogy a nép a műveltségnek mily elmaradt fokán mennyire primitív gazdasági viszonyok közt tengődik. Károly főherceg éppen ebben az időben írta: „A magyar királyság a hozzátartozó tartományokkal Felséged monarchiájának olyan hatalmas integráns része, hogy jóléte ós hozzájárulása a monarchia nagy államcéljaihoz mély megfontolást és érett mérlegelést tesznek szükségessé,.. Jelenleg távolról sem az, ami kiterjedése, földjének termékenysége és helyzetének előnyei következtében lehetne. A földművelés és még inkább az iparosodás más ágai Magyarországon még most is el vannak hanyagolva. Ámbár a természet adományaival oly bőven halmozta el, mint földrészünknek talán ^y más országát sem, enyhe éghajlatával, egyenletes szelíd időjárásával, olyan talajjal, amely Fölséged minden más tartományáét fölülmúlja, az ásványvilág bőséges kincseivel megáldva, a kis és nagy folyók sokaságától átszelve, a leggazdagabb növénytakaróval borítva, ez a nagyszerű ország bőségében nélkülöz.'"^ Fölhánytorgatta, hogy ilyen viszonyok közt nógyszögmérföldenként csak 1848 lakost táplál, ámbár a német tartományokban ekkora területen 2041, Csehés Morvaországban, valamint Sziléziában pedig 2990 lélek él, hogy 20 falusira csak 1 városlakó esik, holott Franciaország^ 1801, vm. 28. emlékirata Ferenc császárhoz. Criste: Erzherzog Carl: 494—495. 1. Természetesen az 5 következtetése is az, hogy nagyobb terhet kell kiróni. ,