Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

inkább a pótlandóknak az életfogytiglani szolgálat megszüntetésével előálló magas száma. Az új rendszert nemosak Ma^ gyarországon fogadták bizalmatlanul, félve a fiatal munkáskezek megfogyatkozásától, hanem Ausztriában is sok ellenzője volt éppen -a kormányzat, sőt a hadsereg vezető emberei közt is. Az előbbiek attól féltek, hogy a kapitulációs rendszer évenként nagyszámú java erejében lévő a munkától elszokott embert zúdít a társadalom nyakába, akik nagy tehertételt fognak jelenteni a társadalom belső rendjére, az utóbbiak pedig nem akarták elhinni azt, hogy az új, rövid szolgálat mellett a hadsereg eléggé tapasztalt és harcedzett lesz. Mire ezt a rendszert 1804-ben végleg életbeléptették, Károly főhercegnek is meg kellett alkudnia ós a katonai szolgálatot az egyes fegyvernemeknél 2—2 évvel hosszabbra, tehát 10, 12 ós 14 évben állapították meg,^*' A besorozottra kétsé^elenül nagy előny volt, hogy nem egész életére kötötte le magát. A hadsereget és az általános katonakötelezettséget nem is lehetett más alapon népszerűvé tenni, mint lehetőleg rövid szolgálati idő megállapításával. De a meggyökeresedett régi formákkal szemben nehéz volt az újítást elfogadtatni. Magyarországnak a kapcsolatai a hadsereggel különben is gyöngébbek voltalt. Az állandó hadsereg elfogadása alkalmával alapvető hibák történtek. A magyarság a hadsereget — amint azt az 1790-iki országgyűlésen történtek is megmutatták — nem tekintette magyarnak, hivatalosan is mindig csak magyar ezredekről beszéltek. A magyar seregnek különösen a szóvivő nemesség az inszurrekciót tekintette. Ezt a nádor föl is ismerte, amikor az uralkodót már 1798-ban arra iparkodott rávenni, hogy létszámemelés helyett foglalkozzék az inszurrekciónak olyan átalakításával^ amely bajait, különösen hadbahívásának nehézkességét és fölszerelésének hiányait kiküszöbölné.*^ Most is ezen a nézeten volt, de javaslatai nem találkoztak megértéssel. Bécsben az 1790-iki megyei bandériumok óta féltek minden fegyveres nemzeti alakulattól, 1795-ben Angeli: Erzherzog Carl als Feldherr und Heeresorganisator, V. 150-151. 1. Iratok, I. 228—235. I.