Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az 1802. évi országgyűlés

vánvalóvá lett, hogy az európai ellentétek még nem jutottak nyugvópontra. A monarchiának tehát arra kellett törekednie, hogy jó hadszervezetet és ütőképes hadsereget teremtsen. Ezt senki más nem érezte át olyan teljesen, mint Károly főherceg, aki el is volt határozva rá, hogy a béke éveit a hadsereg újjászervezésére használja föl. Ügyszólva mindent újjá kellett teremteni, ami igen nehéz volt, mert a török és a francia háborúk alatt nemcsak a sereg romlott le, de az állam pénzügyei is kétségbeejtő helyzetbe jutottak. A főherceg maga is hosszú évekre terjedő reformokat tervezett. Legfontosabbnak a hadsereg szellemének kiépítését tartotta, a fegyelem és a kötelességteljesítés megszilárdítását. Új alapokra akarta fektetni a tiszti nevelést is. Tudta, hogy itt is csak felülről lefelé haladhat reformjaival. De a legénység jó szelleme érdekében a hadkiegészítés módját is meg kellett változtatni. Hogy tömegeket szerezhessen ós pedig mentől előbb, ezen a téren volt legsürgősebb a cselekvés. Meggyőződése szerint az elavult élethossziglani szolgálattal le kellett számolni. Ha nem is vette át a francia hadkiegészítési rendszert, álláspontja mégis az volt, hogy az egész egészséges fiatal férfilakosságot kötelezni kell, hogy sor alá álljon, és lehetővé tegye a legalkalmasabb elemek kiválogatását. A férfilakosság összeírását és sorozását tervezte tehát. Ennek sikere érdekében a szolgálati időt lehető rövidre kívánta korlátozni, de ebben a tekintetben a katonai körökkel került ellentétbe, amelyek a gyalogságnál tervezett 8, a lovasságnál 10 és a tüzérségnél és műszaki csapatoknál 12 éves szolgálatot rövidnek tartották." Üjonc és pénz az a két kívánság, amelyet Magyarországon országgyűlés nélkül nem lehetett megszerezni, az országgyűlésektől pedig Bécsben féltek, mert nem voltak hozzászokva a dietális megvitatáshoz ós mert nagyon jól tudták, hogy az országgyűlésnek sok fölpanaszolnivalója van. József nádor " Kleyle, Joachim Ritter v.: Reformen des österreichischen Kriegswesens durch Erzherzog Carl im Jahre 1801. (Sitzungsberichte der Phil.-Hist. Classe der k. Akademie d. Wissenschaften. Wien, 1849. II.) 338—357. 1. — E. Wertheimer: Erzherzog Carl als Praesident des Hoffcriegsrates 1801—1805. (Wien, 1884.) — Angeli: Erzherzog Carl als Fddherr und Heeresorganisator. (WienLeipzig, 1897.) V. 141—151. 1. — Oriste: Erzherzog Carl, II. 391—411. 1.