Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

csak a lelki gondozás szempontjaira legyenek figyelemmel, mert a közéletben szükség van arra, hogy a főpapok irányító működést fejthessenek ki. Az országgyűlés összehívása előtt a prímást szék betöltését is szükségesnek tartaná. A lelkészkedő alsópapság szellemével is meg van elégedve, kivéve a pesti szemináriumban nevelkedettekét, akikre püspökük nem ügyelhet föl. Ezeknél kifogásolja szabad szellemüket, olvasmányaikat és szabadabb érintkezésüket a női nemmel, amihez még hozzáfűzi, hogy az ifjúság már az iskolában rossz elveket szív magába ós elfordul a papi pályától. Ennek a körülménynek rój ja föl a paphiányt és hogy kisebb műveltségű papokat is kénytelenek alkalmazni. Szívesebben látna inkább kevesebb plébániát megfelelő emberekkel az élükön. A szemináriumokat visszaadná a püspökök fönnhatósága alá és szükség esetén támogatást adna a vallásalapból fönntartásukra. A szerzetesrendeknél nagy hiányt lát tudományos emberekben éppúgy, mint lelki gondozókban. Különösen a piaristáknál veszedelmes ez a hiány és csak fokozza azt a rendházak elégtelen ellátottsága. Ezért kénytelenek olyan tanárokat alkalmazni, alák még nem végeztek és nincsenek fegyelemhez szokva. Kívánja tehát me^endszabályozásukat és megsegítésüket a tanulmányi alapból. A protestáns papságban elismeréssel szól az idősebb nemzedékről, az ifjabbak idegen egyetemeken veszedelmes tanokat sajátítottak el. Ezért szeretné eltiltani külföldi tanulmányaikat és kifogásolja, hogy sem Magyarországon, sem az örökös tartományokban nincsenek protestáns teológiai iskolák. A görög keleti papságot durvának és műveletlennek festi. Ez a jellemzés sokkal inkább igyekszik a dolgok mélyére íiatni, mint Sándor Lipóté, aki osak a nagy kilengéseket: a vakbuzgóságot és a hanyagságot látta meg, a papság tekintélyének lehanyatlását, a lenézést, amelyben része van, s a paphiány megszüntetésére sem tudott orvosságot ajánlani.®* A nemességre térve, a nádor elégedetlenségét fejezte ki a mágnások nevelésével szemben, akik nem törekszenek ismeretekre ós hasznos foglalkozásra. Csak kevesen lépnek közülük köz; 8* Iratok, I. 397—402. 1. Mályusz: Sándor Lipót nádor iratai, 819. 1.