Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az alkotmányosság útján

AZ ALKOTMÁNYOSSÁG ÚTJÁN. Az a kép, amelyben az 1796-i nádorválasztás után Káts István kifejezte a nemzet gondolkodását a nádorságról, a késő szemlélőre talán naivitásként hat. Nem szabad azonban másfélszázaddal későbbi szemmel néznünk, de főkép nem szabad elfelejtenünk azt a közel háromszázados küzdelmet, amely e méltóság lényege, hatalmi körének magyarázata körül folyt. Az új választás a nemzet diadala volt, álláspontjának legalább külső érvényesítése. A jövő titka volt, sikerül-e egyáltalán ennek a látszatnak belső tartalmat is adni. Ez a méltóság új viselőjének gondolat- ós érzelemvilágától függött. Vérségi kapcsolat és családi hagyomány eleve kizárták azt, hogy József nádor császári bátyja ellen föllázadjon, vagy akárcsak hajlandó legyen őt félrevezetni a nemzeti törekvések támogatásában, ha azoknak jogosult voltát fölismerné. Ezt már egyenes jelleme sem engedte volna meg. Kétségtelen, hogy helytartói éve bizonyos reményeket keltett a nemzetben, bár ezeket közelebbről meghatározni és körülírni nem tudjuk. Valószínűleg azok a kortársak, a közéletnek azok a vezető férfiai, akik megérezték azt a bizonyos rezonanciát, amelyet csak óvatosan és tapogatózva előadott nézeteik és véleményeik a fiatal főhercegben keltettek, maguk sem tudtak volna erre a kérdésre felelni. Egyelőre csak bizonyos érzés fejlődött: bizalom és rokonszenv, amely igen erősen megvolt Sándor Lipót nádorban ós vele szemben is. De nem csaphatott-e ez egyszerre az ellenkezőbe, amint Sándor Lipótnál megtörtént? És hogyan lehetett azt remélni, hogy a fiatal nádor érzésben és gondolatban igazán megértse a nemzetet, amelyet nnnyi generáció és tulajdon bátyjai: a császár ós nádorelődje sem értettek meg igazán? Hogyan lehetett azt várni, hogy a nádor, aki sűrűn kapta a napi ügyekre vonatkozó utasításokat császári bátyjától — akinek szilárd elhatározással engedelmes-