Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A magyar sors

GAZDASÁGI ELVÁiLASZTOTTSÁG A NYUGATTÓL. 13 TÓzzel fizettük meg.'' Bányáink kiaknázása -e közben mind mélyebb telérekbe jutott s a XV. század második felében a bányavíz érctermelésünket komoly válságba sodorta. A század utolsó harmadában mennyiségileg közel 50%-os visszaesések mutatkoznak, nem Í8 említve, hogy a termelési költségek emelkedése a legvagyonosabb termelőket teszi tönkre. Thurzó János lengyel tőkével megkísérli a víztelenítést és Mátyás király, fölismerve a bajt, az összes magyarországi bányákat kötelezi, hogy a hét alsómagyarországi bányaváros Thurzóval kötött szerződósének mintájára keressenek orvoslást. De a természet erősebb volt az embernél. Ez a szerencsétlen fordulat éppen akkor gyöngíti meg a városi polgárelemet, amikor hatalmas perspektíva nyilt meg előtte.*' Iparunk átütő erővel csak a bányászatban összpontosult, mezőgazdasági terményeink tengelyen nem bírták a szállítás költségét. Velence, Bécs ós Krakkó árumegállító jogai a magyarhoni német kereskedőt is passzív kereskedelemre szorították. Ilyen körülmények között fölötte nehéz volt áttörni a régi agrárius ezervezet kereteit, amelyet még a honfoglalók hoztak magukkal a Donec termékeny medencéjéből. A honfoglalók már Lebédiában is csak félnomádok voltak. A termékeny vidékeken lakó nemzetségek az arra vonuló kereskedelmi utak mellett már földművelésre tértek át és meggazdagodva, állandó rend hordozói lettek. Nomadizáló népeknél az erő és tekintély volt a szervezkedés kijegecesedésének alapja. A telepet vezetőjéről nevezték, aki a nagycsalád fejéből úrrá lett. A lebédiai magyarság közvetlen szomszédságában élő burtászoknál, ámbár szegények voltak és telepeik nem tömörültek még nagyobb egységbe, alacsonyabb fokú állattenyésztés és földmíivelés mellett a keleti utazók mégis „uradalmakat" figyeltek meg, amelyek lakossága harci lovakat volt köteles állítani, de az urak ezt a kötelezett' Hóman Bálint: A XIV. századi aranyválság. (Fejérpataki-emlékkönyv, 1917), 212—^242. 1.; Kováts Ferenc; A magyar arany világtörténeti jelentősége és kereskedelmi összeköttetéseink a nyugattal a középkorban. (Történeti Szemle, 1922); Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. (Károlyi-emlékkönyv, 1933), 402-439. 1. ® V. ö. Paulinyinak a réztermelésről szóló idézett cikkét a Károlyiemlékkönyvben és a Magyar Művelődéstörténet II. kötetében ugyancsak tőle: Ipar. kereskedelem. 161—^200. 1.