Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

A nádort egészen megtörte fiatal felesége váratlan elhunyta. Hónapokon át nem tudott gyászából fölocsúdni, egészsége is veszedelemben forgott, annyira, hogy júliusban elküldték Velencébe és a tengerparti tartományokba,^"*' hogy gondolatainak más irányt adjanalc. A pétervári kapcsolat így magánéletében fájó emlékek forrása lett. A rokoni kötelék a cári családdal, különösen sógoráTal, I. Sándor cárral azonban még sokszor váltak javára a nádornak, valamint a monarchiának is. Második útja ugyan politikailag nem járt a kívánt sikerrel. A rossz érzés, amely már indulásakor elfogta, nem volt alaptalan. De a sikertelenségnek mélyreható tanulságai voltak. Első visszatérése óta finom tapintattal ráeszmélt a bécsi kormány hibáira. Második pétervári tartózkodása, amikor sokszor méltatlan bánásmódot kellett eltűrnie Thuguték tapintatlanságai miatt, még inkább fölnyitotta szemét. Visszatérve már nem volt az az engedelmes eszköz bátyja kezében, mint azelőtt. Önállóan kezdte nézni az ügyeket. Nem várt többé utasításokat. Még egyszer küldték a nádort Pétervárra, két évvel fájdalmas gyásza után, 1803 tavaszán. A viszony Oroszországgal akkor sem volt sokkal jobb, mint Pál cár idejében. Sándor cár ugyan, amikor trónra lépett, ezt külön követtel jelentette be: Murajev gróffal, aki memorandumot adott át Ferenc császárnak a két birodalom szorosabb szövetségéről. A bécsi diplomácia azonban a kínálkozó alkalmat nem tudta kellőképen megragadni. Egészen lekötötte az országát vesztett Ferdinánd toszkánai nagyhercegnek, Ferenc legidősebb öcscsének kárpótlása és általában a kárpótlások kérdése. E részben ugyan Ausztria hasonló állásponton állott, mint Sándor cár, de a valóságban az orosz diplomácia csakhamar eltért a fölajánlott pontokban körülírt elvekről. A rokon württembergi, badeni, bajor és hessen-darrastfdti dinasztiák érdekében olyan egyezséget kötött Franciaországgal, amely ezeknek veszteségeit meghaladó kárpótlást biztosított. A példát Poroszország is követte, amely Ütúmplója: Heise nach Veneig 1801. Alcsuti fhrc. lt. Deaniptiones itinerum 1792—1804.