Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

ELŐKÉSZÜLETEK AZ ESKÍtVŐRE. 249 nagyon megdöbbantette a cárnét. Félt, hogy ez a hír a cárt végleg kihozza sodrából. Megbeszélte tehát az ügyet fiával, Sándornagyherceggel, majd magára vállalta, hogy beszél Rosztopcsin és Kontajzov miniszterekkel. Ez utóbbi azonban nyiltan kijelentette, hogy nem meri szóbahozni az ügyet a cár előtt. Fölvetették tehát azt a közvetítő gondolatot, hogy a mohilevi érseknek asszisztáljon az osztrák követségi káplán, ezt azonban a nádor nem fogadta el. Hogy tehát a bajt elhárítsák, minden úton futárokat indítottak a lembergi érsek elé, hogy megérkezését siettessék. Szerencsére az érsek még 26-án megérkezett s így legalább e részben enyhült a feszültség. A cár, aki nagyon rossz néven vette, hogy a főherceg is az esküvő elhalasztása mellett volt, ismét fölvidult, de Cobenzl nem merte tovább erőltetni, hogy a katolikus ritusú esketést a görög elé tegyék. Bár Pánin révén megkísérelte ez elv érvényesítését, kívánságával hamar visszavonult. A cár ezt családi ügynek tekintette és azzal érvelt, hogy a honi egyház rítusának meg kell előznie az idegent. Cobenzl tanácsára tehát a nádor is elfogadta az orosz udvar ceremóniatervét azzal a kikötéssel, hogy a cár kötelezvényt ad, amelyben elismeri e téren a viszonosság elvét. Ehhez a cár hozzá, is járult s az utolsó napok az esküvő előtt aránylag szélcsendben teltek el."^ Sőt az esküvő előtti napon egy politikailag is jelentős lépés történt. A nádor ugyanis a cárnó és Lieven gróf tanácsára előzetes bejelentés nélkül bement I. Pálhoz és kikérte áldását házasságukhoz. A cárt ez meghatotta. A beszélgetés csakhamar a politikára is átterelődött, amire a nádor kijelentette, hogy mindjárt megérkezése után írt Ferenc császárnak, hogy a két udvar közti feszültséget csak a köztük fennforgó ügyek kölcsönös őszinte feltárása szüntethetné meg. Ez még mélyebb hatást tett o cárra, a nádor ragaszkodásának jelét látta benne, de kifejezte azt az aggodalmát is, hogy ezért a főhercegnek kellemetlenségei lehetnének. Még azt is elismerte, hogy Ausztria a hozott áldozatokért kárpótlást igényelhet, de nem más uralkodók rováIratok, I. 301. 1. ós Cobenzl okt. 26. jelentéío Ru^l. Bel. 1799i II. — Az eácotoá szertartásra a viszonosság elvét belevették a házassági szerződéibe (2. pont). V. ö. alcsuti fhrc. It. Exhibita ad i-om rnsam domesticam spectantia. fasc. A. 1799—1804. 1799. 2.