Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

Ez a fordulat Thugutnak éppen kapóra jött. Elérkezettnek látta az időpontot, hogy az „önfejű" Károly főherceget félretolja. A nádor szelíd engedelmessége a császár akaratával szemben a győzelem biztos reményével kecsegtetett.^® Annál inkább fölizgatta az, hogy József főherceg néhány nappal később úgy nyilatkozott Razumovszkynak, hogy küldetése még nincs eldöntve s ezért koesiit is megállította, bevárandó, vájjon a Rajnához vagy Tirolba indítsa-e el őket.""' Ami nyugtalanította, az a főherceg vonakodása volt, hogy a rajnai sereghez menjen. Április 28-án meg is kapta Colloredótól az utasítást, hogy szerkessze meg az iratot, amellyel a császár Károly főhercegnek tudomására hozza, hogy meghagyja a rajnai seregnél.**" A főherceg rosszulléte ugyanis hamarosan elmúlt s már néhány nap múlva ismét átvette a vezetóst."'^ Ferenc ilyen körülmények közt nem tudta magát elszánni a változtatásra, határozatlanságán tehát Thugut mesterkedései hajótörést szenvedtek. Hogy ilyen körülmények közt mi történjék a nádorral, nem tudták. Colloredo eleinte arra gondolt, hogy Károly főherceg mellé osztják be, de ettől elálltak. A nádort —• úgy látszik — meg is nyugtatta bátyjának megerősítése a rajnai sereg parancsnokságában, de viszont abba sem akart beleegyezni, hogy ne menjen a sereghez, é& figyelmeztette a császárt, hogy a történtek után visszatartása kellemetlen hatással lehetne a cárra. Szívesen vállalkozott volna tehát akár bátyja, akár Szuvarov melletti beosztásra is, amire a császárnak az a gondolata támadt, hogy Lauer tábornokkal Svájcba lehetne küldeni, ahonnan, ha Károly főherceget betegsége összetörné, bármikor átmehetne a rajnai sereghez. Colloredo tehát ezeket is közölte Thuguttal azzal a fölszólítással, adna e tárgyban véleményt a császárnak.®^ Thugutnak azonban nem az volt a fontos, hogy a nádor a sereghez menjen, parancsnokságának gondolatával csak Károly főherceg félretolását akarta elérni s amikor ez nem sikerült, nem V. ö. Thugut 1799. ápr. 18. levelét Coiloredőhoz. Vivenot, II. 159. 1. "•® V. ö. e tárgyban két ápr. 25-én írt levelét Golloredéhoz. Vivenot, IL 165. 1. «« U. ott, II. 163. 1. Ápr. 17-én, Criste: Erzh. Carl, II. 68. 1. 1799. ápr. 30. Vivenot id. mü, IL 164. 1.