Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Világpolitika és családalapítás

OROSZ SZÖVETSÉG TERVE. 227 bonyodalomnak, arra mégis föl kellett készülnie s így vissza kellett térnie az angol és orosz szövetség gondolatára. Anglia franciaellenes magatartásában nem lehetett kételkedni. A megoldás súlypontja tehát — ha Ausztria nem akart ismét elhagyatva a küzdelembe bocsátkozni — Oroszországban volt. Ott tulajdonképen I. Pál cár szeszélyeit kellett legyőzni. Pál cár különös egyéniség volt, Tiberius császárra emlékeztető vonásokkal. Alapjában véve nagy műveltségű és jóakaratú férfiú; lelki egyensúlyát — éppúgy, mint Augustus mostohafia — a fiatal korában elszenvedett mellőztetések és üldözés keserűségei közt teljesen elvesztette. Anyja, II. Katalin az állami ügyektől és az udvartól távoltartotta és még gyermekeinek nevelését is elvonta tőle. III. Péter cár meggyilkolása után 34 éven át ő állotta el fia érvényesülésének útját s ha halála nem következik be váratlanul, az utódlásban is mellőzte volna Pált, aki helyett, Pál legidősebb fiát, Sándort óhajtotta a trónra ültetni. Érthető tehát az az elkeseredés, amellyel — 1796-ban végre trónra kerülve — mindenben a visszáját csinálta annak, amit anyja tett. II. Katalin osztrákbarátsága Pál cárból különösebb hajlandóságot váltott ki Poroszország iránt, aminek azzal is tanújelét adta, hogy az orosz katonaság formaruháit porosz mintára szabatta. Ez a tüntető szakítás anyja elveivel és tanácsadóival szemben ferdeséggó torzult. Állandóan attól remegve, hogy ő is III. Péter sorsára jut, mindenki iránt bizalmatlanná, zsarnokká és veszélyesen kapkodóvá lett. Meg volt győződve, ha valakivel államügyekről beszólt, hogy félre akarják vezetni s ezért minden határozottabban megnyilatkozó rábeszélésnek ösztönszerűleg ellenszegült, és gyanakvása miatt elhatározásait is folyton változtatta. Az ilyen uralkodóval diplomáciai tárgyalásokat folytatni a legkellemetlenebb föladat, nemzetközi vonatkozások megoldásait reáépíteni vakmerő vállalkozás volt. Ha az osztrák diplomácia addig nem tudott nála sikert elérni, ezért nem volt hibáztatható. A cár kegyencei révén nem igen volt megközelíthető, mert ezek jobb meggyőződésük ellenére is többnyire a cár pillanatnyi hangulatainak visszhangjai voltak s neki ellentmondani, őt rábeszélni nem merték. Pedig volt egy pont, amelyet a bécsi udvar megragadhatott volna, hogy I. Pált magához láncolja: határtalan g>'ülölete a francia forradalmi