Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A nádorválasztás

A SÉRELMEK FELVETÉSE. 221 eléje terjesztettekről az országgyűlés után fog dikaszteriális úton gondoskodni." Ez megint Izdenczy javaslatára történt, aki a kancellár ellen irányuló csípős éllel írt votumában az egyes tárgyakon végighaladva, kijelentette, hogy a kereskedelemre vonatkozó kívánság nem időszerű és nem intézhető el a német hatóságok megkérdezése nélkül, az ifjúság nevelésére vonatkozó nem tartozik az országgyűlésre, mert felségjogot érint, a többi pedig nem lehet a mai rendkívüli országgyűlés tárgya. Annál határozottabban szólította föl a királyt, hogy eredeti elhatározása mellett maradjon meg, mert — úgy mondta — a kancellár azt hiszi, hogy a királynak az ő javaslataihoz kell alkalmazkodnia."* A december 8-án kelt leirat minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy az udvar szigorúan ragaszkodik eredeti elhatározásához, hogy a szubszídium ügyén kívül mást nem enged tárgyaltatni, hiszen a király még a Teleki József gróf halálával megürült koronaőri méltóság betöltésére se adott engedelmet s azt is a jövő országgyűlésre halasztotta. Mély csend feküdt a diétán,"" amikor a leiratot fölolvasták. Egyesek még megkísérelték azzal érvelni, hogy a sérelmi pontok nem olyan természetűek, hogy dikaszteriális intézkedéssel megoldhatók volnának, s újabb felirattat akarták az uralkodót jobban informálni, de a többség látta, hogy semmi reménye sincs a sikerre."" Hamar befejezték tehát a cikkelyek megszövegezését ós december 11-én, éppen egy havi tanácsikozás után a király már bezárhatta az országgyűlést,"^ amely csak három törvénycilvkelyt alkothatott. Az emelkedett hangulatban megindult országgyűlésről tehát nyomott érzésekkel távozott a nemesség. Mélyen fájlalták, hogy az uralkodó a magyar kereskedelem érdekében nem volt hajlandó semmiféle lépésre, pedig elég súlyos érvekkel mutattak rá, hogy a kivitelt, különösen az északi borkereskedelmet, fenyegetik. Az alkotmányos formák érvényesítésére a kilátások ismét kedvezőtlenre fordultak s a hazatérő rendek egyedüli reménye , Acta 1796., 47. 1. , . ?8 Privatbibl. fasc. 39. , f „...az ország rendéi mélyen elhallgattak." JDíarium 1796., 62; 1. Diarmm 179Í?., 62—66. l : ..: , ..: : ;. Diarhm 1796,, 11—14. \. ' -n':-.!:,"*