Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

a nemzeti irányzat képviselőinek az ő kinevezésével kapcsolatban a főméltóságokból történt elbocsátása keltett? Ismerte-e azt a félelmet, amelyet az alkotmányos igénydv minden legcsekélyebb megnyilvánulása császári bátyjában fölidézett, s azt a rajongást, amellyel a magyar mindenekfelett alkotmányához ragaszkodott? Sejtette-e azt, hogy itt két hatalmas malomkő végzi évszázadok . óta megszokott ellentétes mozgását s hogy most ő az a szerencsétlen áldozat, akit e két malomkő közé dobtak, hogy övsszhangba hozza járásukat? E kérdésekre választ nem adhatunk. Installációjának ceremóniái közt csak az első lépésnél, a mosoni fogadtatásnál volt elfogult. Azután véges-végig egész diadalútján bátor és nyílt föllépése ós szelíd jósága voltak azok a tulajdonságok, amelyek az első impresszió lenyűgöző hatásával népszerűséget szereztek magas személyének. Bizalommal nézett a jövőbe s ha ismerte is, nem értékelte még e pillanatban igazi súlyuk szerint az akadályokat, amelyek működése elé tornyosultak. Bécsből nem azért küldték, hogy a magyar alkotmányos és nemzeti törekvések támogatója legyen. Itt viszont a nemzeti gondolat ülte diadalát. Sándor Lipótban is azt gyászolták, aki ezt a gondolatot megértette: A min hazánk sorsa forog: magyar Törvény, szabadság, öltözet és ama Nemzet tulajdon kincse, a nyelv, Szent vala s kellemes ő előtte.^'* Ezt, mindenekfölött ezt várták tőle is. Ezt zúgta fülébe a sok alkalmi üdvözlő versezet: Örvend egész ország, méltán is örvendhet. Mert fő-személyedben főpártfogást vehet! Ügy nézünk mi Téged, mint a szegletkövet, Melyre boldogságunk újra építtetett. Virág Benedek üdvözlő verőéből. Magyar Hirmondó, 1795. 412, L