Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

A helytartó

A HELYTARTÓ. József főherceg helytartói kinevezóse az előző óvek alkotmányoe előhaladásával szemben a reakció diadala volt. Sándor Lipót tragikus halála után a reakciós tényezők Izdenczy államtanácsos vezetésével gyorsan a tettek mezejére léptek és a nádori méltóság megszüntetésére törekedtek. Erélyesen latba vetették minden eszközüket Ferenc császár megfélemlítésére. A császárt ez időben Belgium újabb elvesztése is keserítette. Sürü jelentésekben újból és újból eléje tárták a magyarországi veszedelmeket: a Martinovics-féle reformátorok társaságát, a jezsuiták titkos társaságát, főkép azonban Mednyánszky szuperarisztokratikus ligáját. Ennek az utóbbinak a névsora két különböző változatban került a király elé, az egyikben 82, a másikon 89, összesen 97 előkelő urat sorolva föl, Magyarország színe-javát.^ A főurak, a nemesség és az értelmiség, katolikusok és protestánsok, minden forradalmi volt itt e rémképek szerint és mindenki a királyi hatalom csorbítására tört. Sándor Lipót nádor április 16-i emlékirata óta a király úgyis azon az állásponton volt, hogy nem hívja többé össze a diétát, a reakciósak azonban nemcsak az országgyűlést akarták mellőzni, hanem a nádorság megszüntetésére is elérkezettnek látták az alkalmat. Bécsben már július 13-án, a nádor halálát követő napon híre ment, hogy Károly vagy József főherceg lesz Sándor Lipót utóda, de helytartói minőségben. Akik a legnagyobb jóindulattal voltak a magyarság iránt, legfeljebb egy magyar úrra gondoltak — Pálffy Károly gróf kancellárt emlegették —, de őt is helytartónak szánták, nem nádornak.^ Ferenc király nem akarta elhinni, hogy a megyék olyan ajánlattal jönnének, amelyben valamelyik öccse kiküldését kérnék. Teleki József gróf koronaőr ^ Privatbibliothek, fasc. 30. ^ Zinzendorf naplója júl. 13.