Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

ítólőmester, Bernáth József és Fáy Bertalan királyi táblai ülnök, a hétszemélyes táblán az egykori éles szónokok közül: Balogh Péter, Almásy Ignác, Beöthy Imre és Bezerédy Ignác.^ A további fejlődós szempontjából épp az volt a szomorú,, hogy most már a nemzet nagy része is elfordult a fölvilágosodástói. A megkülönböztetés, hogy az új eszmékben mi a hasznos é& mi az, ami veszedelmes, még a legműveltebbeknek is nagyon nehéz volt. Az udvarnak viszont ez a pör jó alkalmat és ürügyet adott arra, hogy ne csak a reformnak, hanem az alkotmányos törekvéseknek is ellentálljon. A nagy káoszban tehát elmerült a fölvilágosodás, elmerült a társadalmi újítások terve, csak a nemzeti programmot nem tudta a válság eltemetni. Az 1790-iki célokat újra ós újra fölelevenítik, síkra szállnak értük az abszolutisztikus reakcióval szemben, amely idegenkedik mindentől^ ami nemzeti. Az udvar terveire viszont semmi sem Idietett kedvezőbl> ennél a pornói. Izdenczy soha sem ült olyan erősen a nyeregben, mint az összeesküvést követő években. A kancelláriánál, ahol valamikor Ürményi és Pászthory olyan gerincesen képviselték a nemzeti álláspontot, most Izdenczy kreatúrái dolgoztak. A pörre vonatkozó indokot a kancelláriában Lányi József készítette. Ö és Németh jogügyi igazgató, a vádló, minden tekintetben alkalmazkodtak Izdenczy eszmevilágához. Mednyánszky titkos jelentéseinek hitele megnőtt. Ferenc császár sem tudott már disztingválni. Ránézve Sándor Lipót nádor április 16-iki fölterjesztése volt döntőhatá&ú, ós elfogadta az abban foglalt nézeteket és javaslatokat. Amikor József főherceg Budára bevonult, két utasítást hozott magával. Az egyikben a király atyai jó tanácsokkal látta el öccsét, amikor a családi házat elhagyta. Ez nem tartalmazott semmi politikát. Az emberhez szólt, a jóval fiatalabbhoz, a tapasztalatlanhoz, hogy hogyan viselkedjék az élet forgatagában, hogy pártok, emberek és udvaroncok közt mindig megállhassa a helyét ós eltalálja a jó utat. Egyszerűséget, mindenben jó példaadást, higgadt mérsékletet, idegen befolyástól ment nyugodt ítéletet és lelkiismeretes igazságot követelt tőle. A XVIII. század német szentimentalizmusa tükröződött ebben a mesterien megszerkesztett egyszerű, de mélységes lelki húrokat pengető^