Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A KÖZIGAZGATÁS ÉS A TANÜGY ÁTSZERVEZÉSE. 175 A nem megfelelő tanárokat kisebb hivatalokba akarta áthelyeztetni, ahol az államnak kárára nem lehetnek. A tanítást vissza akarta vezetni vallásos alapjaira ós állást foglalt a falusi iskoláztatás ellen. E részben fokozatosan apasztani szerette volna a falusi iskolákat azzal, hogy tőlük a tanulmányi alap támog-atását megvonnák, a kamarai birtokon még a kincstár hozzájárulását is. Ugyancsak a szellemi vezetés érdekében a cenzúra szigorítását kívánta. A rossz szellemű röpiratok szerzőit azzal akarta lefegyverezni, hogy a közjót szolgáló könyveket írassanak velük. Rendszabályokat követelt a „Magyar Kurir" ellen, amelyre különösen a francia eseményekről szóló közleményei miatt haragudott. Ezt teljesen el akarta tiltani külföldi hírek közlésétől, s azt gondolta, hogy így átalakítva közönsége annyira meg fog csappanni, hogy nem lesz tovább fenntartható. Követelte a titkos társaságok föloszlatását is s a legszigorúbb büntetéseket mindazok ellen, akik működésüket folytatni mégis megkísérelték. Mielőtt azonban a föloszlató rendelet napvilágot látna, meglepetésszerűen le akarta foglaltatni írásaikat. Sőt szükségesnek tartotta a magasabb fokozatokban működők további megfigyelését is, még az esetben is, ha fedeztek volna. Végre azzal zárta fölterjesztését, hogy az adott viszonyok között az országgyűlés összehívására irányuló' törekvéseknek ellen kell állani, ha a törvény által előírt háromévi időszak lejáróban is van. Hiszen ez a törvény mindig megvolt és mégsem tartották meg. „Az ország boldogsága ós nyugalma követeli meg — írta —, hogj'' országgyűlés csak akkor tartassék, ha azt az idők és viszonyok megengedik, ha az uralkodó teljes odaadással foglalkozhatik vele és a rendek higgadt elvekkel látogatják, amikor nem hiszik az udvart gyengének arra, hogy nekik ellenálljon, mert különben fölcsigázott követelésekkel és megengedhetetlen dolgokkal lépnek föl s így semmi jó sem várható tőlük." Panaszra okot újabban nem is látott s a regnikoláris bizottságok immár befejezett munkálatainak tárgyalását sem tekintette elegendő oknak az országgyűlés kiírására. „Ezért kötelességemnek tartom — írta befejező soraiban — Felségedet úgy a jelen esetben, mint általában arra kérni, hogy a legszigorúbb