Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A kamaránál hagyományos hanyagsággal megy az ügyvitel, gazdasági kérdésekben jártas személyzet alig van. A kamarai jószágok igazgatását úgy a kamara, mint a helytartótanács elhanyagolja, aminek nagyrészt e két hatóság túlterheltsége az oka, következménye azonban, hogy a kamarai jövedelem messze elmarad a méltán várható mögött. A könyvvitelben az ügyvitel annyira zavaros, olyan sok fölösleges munkát követel, hogy mindennel elmaradnak, s a nyomorgó, tudatlan személyzet nagy megterhelése miatt joggal elégedetlenkedik. Azonban mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonított a nádor a tanügynek, amelynek bajaira már fentebb is rámutatott. Ellenőrzésére nem tartotta elegendőnek a helytartótanács felügyeleti jogát, amely inkább csak az igazgatásra vonatkozik. A tantervi és a tanulmányi kérdések a tanulmányi tanács elé valók, ennek azonban nincs kellő hatásköre, sem elég tudós tagja. Minden tanár a maga tetszése szerint — és gyakran veszedelmes tanokat — taníthat. Az ifjúság magára van hagyatva és erkölcsileg egészen romlott. A főigazgatók többnyire maguk is rossz elveknek hódolnak és azokat alantasaikra is rá akarják kényszeríteni, vagy túlbuzgóságukban üldözik a más véleményen levőket, avagy nincsenek hivatásuk magaslatán ós alantasaiktól vezettetik magukat. Látogatásaiknak nincs sok eredménye, az igazi állapotról alig lehet meggyőződni, s ha a főigazgató valaki ellen panaszt emel, nem följebbvalóként, hanem vádlóként kezelik. A kérdés sarkpontját azonban a főherceg abban látta, hogy .,az országban nincs egységes tanulmányi rend, az nagyrészt felszínes ós homályos, annyira, hogy még okos és tudós emberek számára is homályos marad. Ez gyakran azért történik, hogy a tanár önkényes szóbeli magyarázatot adhasson, de ezt, írásos bizonyítékok híján ártatlannak tüntethesse föl, ha esetleg vizsgálatra kerülne a sor. Az ifjúságot általában úgy nevelik, hogy azt hiszi magáról, mindjárt mindent tud, mindenhez ért, tehát nem is igyekszik és elveszti munkaszeretetét. Azok ellenben, akik képezik magukat és jó tehetségűek, nagyrészt azért hasznavehetetlenek, mert a legromlottabb elveknek hódolnak," A nádor már attól félt, hogy így egész nemzedékek fognak elromlani, s minthogy a megyék e részben feliratokban sürgették az orvos-