Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

kiáltvány szöveget is mellékelt, amelyet a császárnak a néphez kellett volna intéznie, hogy a forradalmat ezzel elhárítsa, ebben pedig utasításokat adott arra, hogy a nép a tervezett új néptanácsokat milyen módon állítsa í'óV^'^ Ez a javaslat szélsőén radikális elgondolásával alkalmas is volt, hogy a kormányt gondolkodóba ejtse. 1791. január 4-én már a titkos rendőrség főnöke, Pergen gróf is terjedelmes előterjesztiósben ismertette az uralkodó előtt az illuminatizmust ós a titkos társaságokat, javaslatokat téve, hogy hogyan lehetne a részükről fenyegető veszedelmet elhárítani.*" Ugyanebben és a következő évben több magas állami funkcionárius ós bécsi egyetemi tanár,*"" sőt Rottenliann Henrik gróf államminiszter is nyújtottak be emlékira tokát és följelentéseket a szabadkőművesek és titkos társaságok ellen.*2^ XVL Lajos kivégzése és a rémuralom kitörése után a bécsi kormány jónak látta, hogy az esetleges bajt megelőzendő, elrettentő példát statuáljon. A néptanácsokat tervező Riedel báró forradalmár csoportja akkor a párisi kormányhoz követeket küldött. Ezt az ügyet egy agent provocateur segítségével sikerült leleplezni s velük való kapcsolatai miatt Martinovicsot is elfogták.*^'" Az albán származású Martinovics Ignác a kor jellegzetes szélhámos kalandortípusa. Ferences barát volt, de engedetlen, lázadozó, nagyravágyó, aki többször is igen csúnya körülmények közt szakított rendjével, amikor kényelmesebb ós kalandor hajlamainak megfelelőbb életlehetőségek nyíltak meg előtte, de mindent visszavont és letagadott, ha reményei nem váltak be. Nagy tehetségével és fölényesen biztos föllépésével el tudta vakítani az embereket. Többször folyamodott akadémiai vagy egj^etemi tanárságért, de az akkor szokásos vizsgákon sohasem vált be, ámbár a bizottság laikus tagjait mindig el tudta szédíteni vakítóan ügyes, de nem a kérdéshez szóló szóáradataival. Végre Bécsben Van Swietenhez jutva, elkápráztatta őt és így lett egyetemi tanár Lembergben. Itt sem volt maradása és Y^j.^^._ no. 19. és 20. Vertr. A. fasc. 63. no. 2. YertT. A. fasc. 62. no. 1., 24. és 25. és fasc. 63. no. 11. Vertr. A. fasc. 62. no. 12. Fraknói Vilmos: Martinovics élete, 95—98. és 114—117. I.