Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

AZ INTERRUPTUM FILUM SUCCESSIONIS. 143 € közbelépésére.®- A megyék feliratai, amelyekben erre az elhatározására válaszoltak, azonban már nem voltak ezzel az eredménnyel megelégedve, szélsőségesen álltak azon az álláspon- • ton, hogy a nem törvényes formák közt lefolyt kormányzat egész ideje törvénytelennek bélyegeztessék, hogy az az alatt hozott összes rendelkezések — azok is, amelyeket II. József a megsem.misítendők közül kivett, eltöröltessenek, és. amit helyesnek tartanak belőlük, az is csak új országgyűlési határozattal nyerjen érvényt. Ezen túlmenőleg kijelentették azt is, hogy az uralkodó nem tartotta meg az alaptörvényekben szerződésileg kikötött föltételt, mely szerint alkotmányosan köteles kormányozni, ezzel tehát a szerződést megszegte s az örökösödés fonalát megszakította, az új uralkodónak tehát íij szerződést kell kötnie, illetve új alaptörvényben kell elismernie, hogy az országot átszármazott alkotmányának elvei szerint fogja kormányozni.®^ Az „interruptum filum successionis" elmélete a legszélsőbb magyarázattal még új uralkodócsalád trónraemelését is el tudta képzelni ós a külső Tiszántúl urai közt alakult is egy meggondolatlan csoport, amely a belgiumi példára a porosz udvarral lépett kapcsolatba. Ez viszont a maga részéről Károly Ágost szász-weimari herceg jelölése mellett foglalt állást.®^ A terv azonban sutba került, amikor II. Lipót és II. Frigyes Vilmos a bécsi udvar ügyesen bevezetett közeledési kísérlete és hosszas tárgyalások után 1790. július végén Reichenbachban megegyeztek.®^' A II. József rendszerével szemben diadalmas rendek tehát elveszítették a józan megítélést. A megyei föliratokban sok olyan volt, ami makacs maradiságuk bizonyítéka és kevés reményt nyújtott arra, hogy áldásos működést fognak kifejteni. Nem mutatott politikai belátásra a hitlevéltervezet és az alkotmányos rend biztosítására javasolt közigazgatási reformterv sem. Az olyan elemi erővel megindult mozgalomban, mint a V. ö. Izdenczy előterjesztőét 1797. okt. 23.-ról. Közzétettem a gr. Klehelsberg Kuno emlékkönyvben, 536. 1. »3 Marczali Henrik: Az 1790—91. országgyűlés. (Budapest, 1907.) I. 9—50. 1. E. Gragger: Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone. (Berlin-Leipzig, 1923.) X.-h 158. 1. Marczali: Az 1790—91. országgyűlés. II. 133—152. 1.