Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

gyar szabadkőművességnek éppen az volt az érdeme, hogy tekintet nélkül az árnyalati különbségekre, egyesíteni tudta a ponderáló elemeket, hogy nem lett dogmatikus és tisztelte az egyéni véleményeket. A tagok tehát nem hoztak magukkal valamely előírt kötelező gondolatmenetet, a páholyokban érintkezésük azért volt hasznos, mert ott a közügyekről komolyan vitatkozva, gondolataik kicsiszolódtak és mert az életben már a páholyokból ismerték egymás értékét. A szabadkőműves mozgalomnak tehát egyrészt a Draskovich-obszervanciához fűződő hagyományaiból, másrészt a felvidéki rózsakeresztes irányzatnak a művelődésre irányított különös figyelméből és végre a budai és pesti páholyoknak a köznemesi vezetéséből származott az a nem lekicsinyelhető eredmény, hogy a korábbi szűklátókörű verbőczyánus rendi szellem egyoldalúan alkotmányvédő irányából, amely törhetetlenül ragaszkodott a meglévő régi állapotokhoz ós semmi változtatáshoz sem akart hozzájárulni, a sokkal hajlékonyabb új nemzeti irányba terelődött át, amely a fejlődésnek széles perspektívákat nyitott meg. Kétségtelen, hogy ez nem egyedül a szabadkőművesség érdeme volt, hogy nagy része volt benne a pietizmusnak, a piaristáknak és nem kis mértékben a jozefinizmusnak is, végre pedig a II. József rendszere ellen elemi erővel kitört ellenkezésnek, e tényezők közül mégis az első kettőnek nem volt meg a képessége szélesebb elterjedésre, az utóbbi kettő pedig nehezen irányítható, csapongó népmozgalom voít. Pálffy Károly gróf kancellárnak, a magyar szabadkőművesek elismert fejének, egy Pászthory Sándorhoz intézett leveléből, 1784-ből idézem az itt következő helyet, amely a birodalmi szabadkőműves egj^ségbe történt beolvadás után minden másnál jobban jellemzi az akkori magyar szabadkőművesség törekvéseit: „Mint jó hazafiak tartozunk hazánknak azzal, hogy magunk közt a nemzeti érzést, mintegy nemzeti csemetekertként gondosan ápoljuk. Ha kedvező alkalom kínálkozik, ez fogja a jogaiba visszasegíteni és elterjeszteni azt az érzést, amely eddig annyira jellemezte és más nemzetekkel szemben különösképen kiemelte a magyar n0mzetet. Vagy legalább azt kell elérnünk — nem annyira boldog időkben, hanem inkább a szerencsétlen-