Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A SZABADKŐMŰVESSÉG. 133 Körösön"® keletkeztek páholyok. Fejlődésükre különösen két tényező volt nagy hatással. A két alapító ugyanis a páholyokat minden külföldi felsőbbségtől függetlenül akarta szervezni, hogy az anyapáholynak ne kelljen idegenbe magas adókat fizetnie. Ez már egy bizonyos fokig programmot is jelentett és alkalmas volt arra, hogy nemzeti színezetet adjon a szervezkedésnek, amihez még hozzájárult az is, hogy a Magyarországon már működő németnyelvű páholyokkal szemben a ma^ gyar nemesi gondolkodásnak megfelelően latin ügyvitelt léptettek életbe. Minthogy azonban ilyen módon külföldi páholyoktól rituálét szerezni nem tudtak, már első szervezésükkor kimondták, hogy minden díszt, ceremóniát ós formalitást, ami nem tartozik a lényeghez, elhagynak. Ennek a Jozefinus gondolatnak köszönhették, hogy megmenekültek mindazoktól a zavaroktól, amelyek a következő évtizedben oly sok galibát okoztak a külföldön, így alakult a „latomia libertatis sub corona Hungáriáé", vagy amint első nagymesteréről általánosan nevezték — Niczky még a szervezés közben meghalt — a Draskovichobszervancia.*' Draskovichot katonai hivatása ide-oda vetette, ami nem volt éppen kedvező a vezetése alatt álló páholyra, de lényegesen előmozdította azt, hogy a magyar szabadkőművesség nem szakadozott szót annyira, mint némely más országban. Pozsonyi, budai és erdélyi állomásézásának köszönhette, hogy már a következő években a pozsonyi (ad taciturnitatem),*^ a pesti*** és a szebeni"*" páholyok is hozzácsatlakoztak és újakat is siker rült alapítania. A Draskovich-obszervanciával szemben csak egy jelentősebb tényező maradt az akkori magyar szabadkőműves világban, amely különálló célok felé tört: a felvidéki. Ez az eperjesi páholyból sarjadzott ki és a hozzája csatlakozott kassai, miskolci, besztercebányai, selmeci és szepesszombati páholyok*« Abafl, II. 264. 1. " Abafi, II. 284—367. I. Abafi, III. 389-391. 1. " Abafi, III. 382. 1. ^ Abafi, III. 369. 1, — Jaccsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században. (Kolozsvár, 1936.) 137. l.