Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Az új környezet

A MŰVELŐDÉS FÖLSZABADULÁSA. 123 maniczkyaké, Prónayaké.* A főurak külföldieskedésének franciás íze volt. Hiszen Bécs is Párizst utánozta és a legfelsőbb körök érintkezési nyelve a francia volt. Feltűnő volt különösen Erdély sokszoros kapcsolata Franciaországgal.^ S ha ez a francia orientálódás eleinte csak művelődési törekvés volt is, később politikai élt kapott, amelyet II, Józseffel szemben való duzzogásuk váltott ki. Voltaire-nek hódoltak be először, akinek alapjában arisztokratikus lénye közel férkőzött hozzájuk és szinte észrevétlenül mételyezte meg gondolatvilágukat. Örömmel olvasták szarkasztikus írásait; ez vezette be őket a forradalmi ideológiába. Természetesen az ragadta meg őket, amiben analógiát láttak saját viszonyaikra: Montesquieunél a hatalom három ágának szétválasztása és különösen a törvényhozó hatalom jelentőségének hangsúlyozása, Rousseaunál a társadalmi szerződés és a népfenség elve, amelyeket — úgy látták — II. József abszolutizmusával szembeszegezhettek.^ Nagyrészük tulajdonképen nem is gondolt egyébre, mint elvesztett hatalmuk visszaszerzésére, amelybe legföljebb a nemesség szélesebb rétegét akartálv bevonni. Csak kis részük az, amely testestől-lelkestől belelovalta magát a forradalmi irányba. Az előkelő főúr, a maradi parlagias köznemes, a könyvet tanulmányai végeztével megvető patvarista, a polgári erkölcseiben korlátolt hétköznapi városlakó, a vallásos meggyőződéseihez a külső formák legkisebb aprólékosságaiig tiszteletreméltó buzgósággal ragaszkodó hívő mellett tehát egyszerre megjelenik a felvilágosult deista, a fölényes ateista, a febronianus pap, a mindent megjavítani akaró filantróp s a hevesvérű, felforgató forradalmár. Számra nézve kevesen vannak, de ők a hangoskodó elemek, akik sokat beszélnek és sokat beszéltetnek magukról, sőt írnalt is, ámbár többnyire névtelenül vagy álnév alatt, mert írásukkal nem akarnak maguk ellen bizonyos ellenszenveket felkelteni, vagy mert nevük eltitkolásával na* Eckhardt Sándor: Az aradi közművelődési palota könyiei. (Arad, 1917.) " Müller Gyula: A bécsi francia irodalmi kultúra a XVIII. században. '(Budai)est, ó. n.); Baranyay Zoltán: A francia nyelv és műveltség Magyarországon, (Budapest, 1920.) " Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon. (Budapest, 1924.)