Domanovszky Sándor: József nádor élete I. első rész (Budapest, 1944)

Gyermekévek

gyeimé mindenre kiterjedt, a pólyázástól — akkor jött divatba a pólya az addigi becsavarás helyett — az étkezésig és a gyermekek foglalkoztatásáig. Fiziológiai ismeretei még későbbi nemzedékeket is megszégyenítenek. A zsenge gyermekkor étkei leves, főzelék ós gyümölcs voltak, a húst csak a hatodik életév után iktatták étkezési rendjükbe, de tésztát és cukros süteményeket még akkor f^em adtak nekik.* Általában természetes életmódot írtak elő, délelőtt délután testi mozgással, estefelé különösen kerti foglalkozással. A gyermekek tulajdonképeni nevelésében két eltérő nézet harcolt egymás ellen: az egyik főkép a jövő kötelességeket és a társadalmi érintkezés kifinomult szabályait állította előtérbe,, a másik a gyermek természetes kifejlődését szerette volna előmozdítani. Az előbbi még a XVII. század nevelésében gyökerezett, amikor az udvari ember formatökéletessége volt az ideál. A másik pólust Rousseau képviselte, a természethez való viszszatérést hirdetve. E végletek közt azonban sok átmeneti fokozat volt lehetséges s a XVIII. század már nem esküdött egyoldalúan csak egy irányra, hanem Locke tanításával elfogadta azt az alapelvet, hogy a gyermek veleszületett képzetek nélkül jön a világra, tehát szabadon alakítható. Igaz, hogy ebben az alakításban ez a kor a hasznossági szempontot hangsúlyozta ki, de e mellett nem hiányzottak az ideális irányzatok és az erkölcsi elmélyedd sem. Az emberformálás annyira divatos lett, hogy a fejedelmek neveléséről is Leibniz „De Téducation d'un prince"-je óta Nagy Frigyes „Miroire d'un prince"-jéig egész sor kiváló munka állott rendelkezésre. Önálló gondolkozásnál ezek ismeretében csak eklektikus lehetett az eredmény, így volt ez Lipót nagyherceg gyermekei esetében is. Az emberformálás nagy jelentőségének tudatában ő is erélyes kézzel akart belenyúlni gyermekei személyiségének kialakításába, de ebben a tekintetben nem hódolt be egyetlen egyoldalú iskolának sem, hanem haladt hazulról hozott családi hagyományai és a régi „udvari ember" nevelési szabályai nyomán. A „vollkommener Hofmann'*-nak mindenekelőtt a nyelvekben kellett magát tökéletesítenie, a hivatal kedvéért a latinban, a társas érintkezés kedvéért a franciában. A magasabb fokot * Wolfsgruber id. mű, I. 10. 1.