Tagányi Károly: Jegyzéke az Országos Levéltárban a magyar és erdélyi udv. kanczelláriák fölállításáig található herczegi, grófi, bárói, honossági és nemesi okleveleknek (Budapest, 1886)
Az 1690. és 1691. előtti időből, mielőtt a magyar udvari kanczelláriát újabb, hivatalos formában szervezték, s Erdélyben kanczelláriát állítottak, a herczegi, grófi, bárói, honossági és nemeslevelek hivatalos fogalmazványaiból csak igen kevés maradt reánk. Sem meg nem tartották, sem a királyi könyvekbe nem igtatták, s így aztán, a mondott korból — főleg magyar részen — a hiányt, csak a feleknek adott eredeti példányok után lehet pótolni. Ezt czéloztam e jegyzékkel, melyben 1690. s Erdélyre nézve [691-ig az országos levéltár külömböző gyűjteményeiben szétszórt valamennyi ilynemű oklevél de les/ sorolva. Ezekén kívül ezélszerünek véltem, teljesség okáért ide még azokat is fölvenni, melyek némely megyéknek s a káptalani s convertti hiteles helyeknek ugyanott őrzött elenchusaiban s jelentéseiben voltak találhatók. Betűrendbe vettem minden, nemességet, honosságot vagy főúri rangot nyert egyén nevét, utána az évet, melyben adományát kapta s végűi a helyet, a hol az arról kiadott oklevél található. Ila ugyanazt az adományt többen kapták, mindegyiknek neve az illető betű alatt külön-külön van fölsorolva. A nők neveit mindenütt mellőztem, mert torvényeink értelmében az adomány okét csak személyükre nézve s nem egyszersmind családjukat illette meg. Valamennyi névnek írásában használhatóság végett a mai írásmódot kö- | vettem, csak lényegesebb külömbségnél tettem zárjelbe a régi nevet is, de nagyobb kétség esetén az illető betű alatt mind a kiét nevet, egymásra való hivatkozással soroltam elő. Ezt követtem ott is, ha valaki két nevet használt egy «a//as»-t szúrván közébök. Ily másik «latinismus»-t sem kerülhettem el, midőn az elöneveket mindenütt «öfe»-vel teszem ki, hogy a betűrendet meg ne zavarják. Tájékozásul még csak azt jegyzem meg, hogy ! a «Liber Regius»-ból, mely Bécsben az ő fölsége személye körüli magyar minisztérium nál őriztetik, az országos levéltár csak két rendbeli másolatot bír, egyikét — melyet «Ar?n. /.» jel alatt idézek - a Felség hitelesítette, a másikat pedig — a jegyzékben «A r °» jelzetüt, a kamara részére a XVII. század elején kezdték lemásolni. Herczegség. ESZIERHÁZV. 1687. NRA 1S1—2. Grófság. BALASSA. 1655. Conc. Exp. / BATTHYÁNYI. 1630. Conc. Exp. 270. BERCSÉNYI. 1688. Conc. E.xp. 313CZOP.OR. 1652. Conc. Kxp. jSo. KRDŐDY. 1580. Conc. Exp. 1442. ESZTER HÁZ Y. 1683. Conc. Exp. 154. FORGÁCH. 1655. Conc. Exp. 230. II.EÉSHÁZY. 1678. Conc. Exp. 157. KÉRY de Ipolykér. 1654. Conc. Exp. 2gg. KOHÁRY. 1685. Conc. Exp. 234. NYÁRY. 1755. Conc. Exp. iSg. PÁI.FKY. 1634. Conc. Exp. 43. — 1635. Conc. Kxp. fgl. PÁZMÁNY. 1650. Conc. Exp. 144. PKTHEÖ de Gerse. 1666. Conc. Exp. Sg. SZÉCHY. 1645. Conc. Exp. 142. TKI.KKI. 1685. Erd. udv. kanczcllária A'. 2. TÖKÖLYI. 1654. Conc. Exp. VESSEÍ.ÉNYI. 1646. Conc. Exp. J45. Báróság. ALAGHI de Bekény. 1607. JYRA. 408—30, 31. — 1613. Conc. Exp. /oj. AMADÉ. 1622. Conc. Exp. 2. AI'I'ONYI. 1624. Conc. Exp. 303. BALOGH de Nebojsza. 1633. Conc. Exp. 4. BÁNFFY de Lindva. 1483. NRA sg/—//. BlHARY de Fclhévviz. 1066. Conc. Exp. 5. BOCSKAY. 1598. Gyfvdri kpt. Misc.Cista I.fasc. I. 3. 1638. Conc. Exp. QO. BORNEMISSZA de Szendró'. 1649. Conc. Exp. 434. BOSSÁNYI. IÓ^Q. Conc. E.\ i p. 431.
