Tahy Klára: Írók, művészek, tudósok levelei a közhivatalokhoz, 1849-1967 (Budapest, 2002)

Kedves Vendégeink! Különleges, érdekes, a lelkek, a gondolatok mélyébe bepillantást engedő kiállítást állított össze a levéltár. A 118 évet átfogó kiállítási anyag olyan leveleket tartalmaz, amelyek a magyar írók, művészek, tudósok mindennapi gondjait, illetve az ezek megoldására irányuló törekvéseket fogalmazták meg. E levelek egy részének az a sajátossága - nagyon ritka a kivétel! - , hogy a sorok, a hivatal felé valamilyen furcsa tiszteletet, nemegyszer kötelező (?) alázatot, megalázkodást tárnak fel. írójuk úgy kért, hogy egyúttal - a maga számára is észrevétlenül -, de feladta egyéniségét, önbecsülését. A levelek másik csoportjának írói hivatali tárgyilagossággal kérnek támogatást, protekciót a rokonok, barátok számára, vagy csak egyszerűen bejelentik, hogy ezt vagy azt a kedvezményt, - pl. vasúti szabadjegyet - szeretnék igénybe venni. A harmadik csoportba sorolható levelek írói egyenes derékkal, vállalva az esetleges negatív következményeket is, úgy kértek, hogy egyúttal, a sorok mögött, vádoltak is. Svéd Sándor világhírű operaénekesünktől pl. a Rákosikorszakban jogtalanul elvették a házát, amíg ő, hivatalos engedélyek birtokában, külföldi fellépéseinek tett eleget. Udvarias, de felháborodását is kifejező sorai az egész korszak embertelenségére, kíméletlenségére és abszurd intézkedéseire is rávilágítanak. Kocsis Albert ugyancsak világhírű hegedűművészünk levele csak azért született meg, mert zeneakadémista korában nem akart éhenhalni. Kodály Zoltán levele Kádár Jánoshoz csodálatos példája annak a tisztességes, egyenes gerincű emberi tartásnak, amelyben zenei szakemberek védelmére kell. Gyakran érezték úgy a kiállítás rendezői, hogy szégyen mindannyiunkra nézve, ami legkiválóbbjainkkal történt, amiért porig alázkodva könyörögnek a hivatalhoz egy kis anyagi támogatásért. A már nagybeteg Karinthy Frigyes, a 89 éves Ditrói Mór, a csaknem harminc éve özvegy Újházy Edéné levelei sorolhatók ebbe a kategóriába. De nagy megtiszteltetés volt mindannyiunk számára, hogy kézbe foghattuk azt a papírt, amelyet Albert Einstein, Szilárd Leo, Munkácsy Mihály, Molnár Ferenc, Neumann János, Szent-györgyi Albert Kodály Zoltán keze is érintett. A kiállítás első darabja Szigligeti Ede 1849-ben kelt „bizonyítvány"-a a vesztes szabadságharc utáni napokban igazolta egy művésztársának, hogy politikai magatartása megbízható. A kiállítást záró Pablo Neruda chilei költő Kádárhoz írott levele megköszöni a chilei nép szenvedésével (a Pinochet-rezsim hatalomra kerülése miatt) együttérző sorokat. Szeretnénk, ha a kiállítás látogatói minél többen lennének, ha minél több fiatal ismerkedhetne meg e levelek tartalmával. Ennél meggyőzőbb történelem óra egy-egy korszak bemutatására nehezen valósítható meg. Aki nemcsak megnézi, de el is olvassa a leveleket, meggyőződhet arról, hogyan, mennyi emberi problémával éltek együtt a Kiegyezés, a Horthy-korszak, a Rákosi- és a Kádárkorszak idejében a legnagyobb művészek is. Tóth Béla