Iratok a magyar–francia kapcsolatok történetéhez (1963–1968) (Budapest, 2008)

1. Rész. Franciaország keleti nyitási politikája és a magyar–francia kapcsolatok jellegzetességei

elemévé tegyék. Francia felfogás szerint a hidegháború 1962-ben - legalábbis Európán belül - a hagyományos formájában lényegében befejeződött. Európában a politikai helyzet stabilizálódott, és az államoknak egy új status quóban kellett megtalálni a helyüket.5 Ehhez az új politikához De Gaulle számára a francia-német kétoldalú kapcsolatok rendezése adta a mintát, ennek a kiterjesztését jelentette az ún. „keleti nyitás” politikája. De Gaulle ugyanis igyekezett olyan szövetségeseket találni Kelet-Európábán is, akik sem az Egyesült Államokkal, sem a Szovjetunióval nem akartak szoros kapcsolatot fenntartani.6

1963 elején tehát a francia külpolitika is válaszúihoz érkezett, és De Gaulle számos olyan diplomáciai lépést tett, amellyel egyértelművé tette azon szándékát is, hogy Franciaország újra kívánja gondolni a nyugati szövetségi rendszerhez fűződő viszonyát.

A brüsszeli tárgyalások során képviselt francia álláspont, majd a britek Közös Piacba történő felvételének megvétózása (1963. január 14.) lényegében beleilleszkedett De Gaulle kontinentális Európáról alkotott koncepciójába.7 Ehhez a döntéshez szorosan kapcsolódott az Elysée-szerződés megkötése (1963. január 22.),8 amely új helyzetet teremtett az Európán belüli viszonyokban. A hangulatot jól mutatja, hogy Maurice Dejean nagykövet szerint a szovjeteket valósággal sokkolta a francia-német barátsági szerződés megkötése, mivel abban a közös ellenség elleni harcban addig meglévő francia-szovjet szolidaritás végét látták, és a szorosabb francia-német együttműködés következményeként a németek megerősödésétől tartottak.9 A szovjet aggodalmakat erősítette meg Szer- gej Vinogradov nagykövet is a De Gaulle-lal folytatott tárgyalásán. Francia értékelés szerint a szovjet diplomácia védekezésbe szorult, de mindkét részről a kétoldalú kapcsolatok konkrét területeinek a fejlesztésében látták a kivezető utat.10

5Garadnai 2007; 172-194. o.

6 Ennek a politikának a szakaszai a következők voltak: 1. Az algériai háború befejeződése 1962-ben. 2. Nagy-Britannia integrációs kérelmének elutasítása. 3. A francia-német szerződés megkötése. 4. Az európai integráció ügyének és a német kérdés rendezésének felvetése és nyíltan egymáshoz kapcsolása. 5. ANATO-hoz fűződő francia kapcsolat újraértékelése 1965-1966-ban, és a katonai szervezetből történő kivonulás bejelentése 1965. február 21-én. 6. A keleti nyitási politika kiteljesedése 1966-ban, és De Gaulle útja a Szovjetunióban. 7. De Gaulle látogatása Lengyelországban 1967-ben és Romániában 1968-ban. 8. A Csehszlovákia elleni intervenció.

7 Wisse 1998, 23. o. Idézi Edgard Pisanit, illetve Maillard, 1999, 116-123. o.

8 Fejérdy-Garadnai 2004, 223. o.

9CADN Moscou Série B. Carton 187. Réunion des Chefs de mission en Europe Oriental. Problémes de politique exterieure et probléme du camp socialist.

10 DDF 1963 I. N° 46. (Párizs, 1963. január 29.) 141-146. o., illetve N° 51. (Párizs, 1963. február 1.) 156-157. o.

26