Iratok a magyar–francia kapcsolatok történetéhez (1963–1968) (Budapest, 2008)
Előszó
a bipoláris viszonyokat status quóként értelmező politikájával mindenképpen megérdemli azt, hogy részletesebben foglalkozzunk vele. Az elemzést értelemszerűen magyar szemszögből végezzük, mivel az az érdeklődés, amelyet Magyarország a francia politika irányába a korszakban mutatott, mindenképpen figyelmet érdemel. Magyarország számára a hatvanas évek közepén Franciaország kiemelt politikai és propa- gandisztikus fontossággal bírt, mivel ezzel is a hőn áhított nemzetközi konszolidációt (és ahhoz kapcsolódóan a belső stabilitás kiteljesítését) és a nyitási politika integrálását lehetett elérni. Az 1964 után egyre jobban alakuló francia-szovjet kapcsolatok az arra érzékenyen figyelő magyar vezetés számára is mintaértékűnek számítottak, bár Párizs szemszögéből nézve a magyar kapcsolat továbbra is másodlagos jelentőségű maradt.3 * * * A források elemzésénél a kétoldalú kapcsolatokra helyeztük a hangsúlyt,4 kiválogatva azokat a francia és magyar dokumentumokat, amelyek leginkább visszatükrözik a magyar-francia kapcsolatok jellegzetességeit. Ezen munka során figyelembe kellett venni, hogy a közeledési politika francia és magyar szemszögből nézve formai és tartalmi tekintetben egyaránt mást jelentett, amit az eltérő geopolitikai, történelmi és kulturális tényezők is meghatároztak, miközben az eltérő politikai célokból fakadóan értelemszerűen a percepciók is eltértek. A bilaterális kapcsolatok elemzésének törvényszerűségeiből következően a levéltári források feltárását mindkét oldalon el kell végezni, mivel így lehet legkönnyebben rekonstruálni a politikai helyzetből, az eltérő nemzeti érdekekből, illetve történeti-kulturális hagyományokból fakadó percepcionális eltéréseket, mint ahogy a meglévő hasonlóságokat és a közös érdekeket is.5 A források kiválasztásánál a konkrét elemzési szintet is egyértelműen meg kell állapítani. Ez dolgozatunk esetében elsősorban 3 M. Szebeni Géza értékelése szerint „Magyarország soha nem szerepelt a francia nagyhatalmi diplomácia fő irányai között”. Vö. M. Szebeni 2006, 264. o. Az 1956-1990 között a francia Külügyminisztériumban keletkezett francia források tanulmányozása alapján azonban véleményem szerint árnyaltabb kép rajzolható meg. A hatvanas években francia részről a figyelem valóban az 1956-os események és a rendszer konszolidációjának sikere következtében változott meg Magyarország irányába. Tény ugyanakkor az is, hogy a Budapest iránti francia érdeklődés a hetvenes évek második felétől ismét megnövekedett, így megállapíthatjuk, hogy a Magyarország irányába megnyilvánuló francia politikát elsősorban a francia reálpolitikai hatalmi érdekek és a nemzetközi helyzet változásai befolyásolták. 4 Lásd Garadnai 2004, 281-293. o. 5 A forráskiadvány mindkét oldalról közli, szigorú kronológiai sorrendben - a keletkezésük rendjében - a tematikusán válogatott dokumentumokat, arra helyezve a hangsúlyt, hogy elsősorban a két ország politikai-diplomáciai közeledését mutassa be. 20
