Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - A magyar-francia kapcsolatok sajátosságai (1957-1962)

arra, hogy a magyarok számára Franciaország és a francia nyelv szimbolikus jelentőségű lehet. Nagyszámú — legalább negyvenezer - látogató ment el a rendezvényre, akik közül a franciák észrevétele szerint nagyon sokan egyáltalán nem tudtak franciául, ami értékelésük szerint a magyar lakosság Nyugat melletti szimpátiáját bizonyította.197 Franciaország politikája Magyarország irányába ugyanakkor nemcsak a kulturális, hanem a gazdasági kapcsolatokban is változni kezdett, és Párizsban a francia-magyar vegyes bizottság sikeres működésétől tették függővé a további lépéseket.198 Ennek szükségességét egyébként a rendszerrel szemben nagyon ellenséges hangvételt megengedő Jean Paul-Boncour követ is felismerte, és a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kiemelt fontosságot tulajdonított.199 Boncour a párizsi magyar követség nagyobb aktivitását szorgalmazta: „Véleménye szerint részben nyelvi nehézségek okozzák a követség elzárkózását, valamint az, hogy nem veszik figyelembe eléggé, hogy változás ment végbe a magyarországi helyzet megítélésében”.200

A magyar külügyi vezetés is a kapcsolatok további bővülésével számolt, és minden reláció esetében kérte a követségeket arra, hogy a lehetőségeket mérjék fel.201 Ennek az új politikának az esélyeit vitatták meg Budapesten az 1959. december 9-én megrendezett regionális követi értekezleten,202 és a párizsi magyar követségnek adott munkautasítás már a nemzetközi helyzet kedvező változásából feltételezve tervezte a kétoldalú kapcsolatépítés javulását. Franciaország és Magyarország kapcsolatában azonban először a szakdiplomácia szintjén lehetett érdemi előrelépést elérni.

A két ország kapcsolatának alakulását befolyásolta Hruscsov 1960. március 23.—április 3. közötti franciaországi útjával kapcsolatos változások.

197 Ld. 68. számú dokumentumot, ill. Diener, 1990. 48-58. o. A francia könyvek budapesti vásárának terve még az 1956 előtti enyhülő időszakba nyúlt vissza, és a francia kulturális tanácsos - Turbet Delof- kezdeményezte. Ld. AMAE Europe Hongrie Dossier 106. N° 910. 32-33. o.

198 AMAE Europe Hongrie Dossier 109. Note. Rapport économiques et financiers ffanco- hongrois. 233-235. o.

199 DDF 1959 n. N° 172. (Budapest, 1959. október 2.), 421-422. o. MOL-XIX-J-l-j-Fran- ciaország-003407/2/1960. 3. dob. A francia nagykövet 1962-ben távozott. Ekkor, 1962. február 28-án, a párizsi magyar követ emlékeztetőt adott át a francia külügyben a volt magyar- országi követ tevékenységével kapcsolatban. A magyar kormány és Politikai Bizottság bizonyos értelemben véve kényelmetlen helyzetben volt, mivel figyelmen kívül nem hagyhatták Boncour addigi tevékenységét, ugyanakkor nem akarták a kapcsolatokat tovább feszíteni. Ezért találták legjobban elfogadhatónak az „Emlékeztető” formulát azzal a kijelentéssel, hogy a magyar kormány nem akarja a kémkedéssel megvádolt francia követ ügyét hivatalos útra terelni. Ld. 105, 107-108., 110. számú dokumentumok.

200 Ld. 62. számú dokumentumot.

201 Ld. 58-61. számú dokumentumokat.

2112 Ld. 69-70. számú dokumentumokat.

58