Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

Ebből az érzelmi kötődésből következően Csehszlovákia nagyon élesen reagált a franciaországi belső válságra, és De Gaulle hatalomra jutására.88

A német kérdéshez fűződő szoros csehszlovák kötődést mutatja, hogy az új francia nagykövet (Jean-Paul Garnier) megbízólevelének átadása alkalmával, az ortodox kommunistának számító Antonin Novotny elnök a hivatalos ceremónia után egy órán keresztül értekezett a francia diplomata előtt a német fenyegetés, és a német fasizmus veszélyének nagyságáról. Novotny a közös érintettséget emelte ki, amikor Lengyelország, a Szovjetunió, Dél-Tirol és Elzász-Lotaringia területének a kérdését vetette fel.89

Ez az aggodalom és hangulat érződött Viliam Siroky kormányfő és Garnier nagykövet megbeszélésén is. A csehszlovák konnányfő kifejezte az aggodalmát, hogy franciák a németeket túlzottan támogatják (erre példának a Genfi konferencián elfogadott francia álláspontot hozta fel). Azt hozta fel érvként, hogy Adenauer nem válaszolt Csehszlovákia és NSZK közötti kapcsolatok nagyköveti szintre emelésére vonatkozó csehszlovák felvetésre, és nem látta valószínűnek, hogy Adenauer álláspontja hajlékonyabbá válik az NDK elismerésének a tárgyában. A francia-csehszlovák viszonyt ráadásul külön megterhelte az ún. Lidice-ügy is, vagyis az algériai felkelőknek szállított csehszlovák fegyverek kérdése, amelyben a csehszlovák fél a franciák álláspontját a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette.90 1960-1961 folyamán a két ország kapcsolata továbbra sem változott érdemben, a csehszlovák diplomácia minden esetben a német veszélyt hangoztatta, és fő célja lényegében egybeesett a Rapacki-tervben megfogalmazottakkal.91 Az igazi probléma ebben a relációban is mindvégig a csehszlovákok algériai szerep- vállalása, illetve a franciák NSZK politikája körül mozgott, de eltérően Lengyelországtól, sem a gazdasági sem a kulturális kapcsolatok nem javultak.

ROMÁNIA, JUGOSZLÁVIA, BULGÁRIA

A balkáni térség a francia diplomácia számára mindig kiemelt politikai és stratégiai jelentőségű volt. A balkáni országok közül első helyen Románia helyezkedett el, amellyel ugyan a második világháború után megszakadtak a szorosabb kapcsolatok, de a két ország jó kulturális viszonya továbbra is megmaradt. A kelet-európai államoktól eltérően Románia De Gaulle hatalomra jutásakor nem reagált ellenségesen, és már 1959-től látványos fejlődés következett a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatokban.

88 Uo. N° 391. (Prága, 1958. június 4.), 727. o.

89 DDF 1959.1. N° 287 (Prága, 1959. május 21.), 647. o.

90 DDF 1959 II. N° 92. (Prága, 1959. augusztus 28.), 245-247. o.

91 DDF 1960 I. N° 183 (Prága, 1960. április 27.), 526. o„ ill. DDF 1960 II. N° 53 (Prága, 1960. július 29.), 161-163. o.

40