Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai
a francia vállalatok számára milyen gazdasági lehetőségek lehetnek Lengyelországban.76 A francia diplomácia értékelése szerint a lengyel kormány hűségesen követte a szovjet kormány utasításait, és a doktriner kérdésekben teljesen azonos volt a lengyelek és a szovjetek véleménye, így az ország gazdaságilag teljes mértékben függött a KGST kapcsolatoktól, és fö kereskedelmi partnerei Csehszlovákia, az NDK és a Szovjetunió voltak. Francia részről megállapították, hogy a francia-lengyel kapcsolatok, - annak ellenére, hogy De Gaulle végül is elismerte az Odera-Neisse határt az 1959. március 25-ei sajtókonferenciáján77 (majd Debré miniszterelnök 1959. október 13-án a Francia Nemzetgyűlés előtt) - érdemben nem változtak. Nyugati határaik vonatkozásában a lengyelek ugyanis nemzetközi jogi garanciákat akartak, amelyeket sem De Gaulle, sem más nyugati vezetők nyilatkozatai nem biztosítottak. Ezzel párhuzamosan azonban a kulturális kapcsolatok látványos fejlődésnek indultak, a lengyel lakosság széles része - ennek természetesen politikai motivációi is voltak - tanult és tudott franciául, miközben a franciaországi lengyel kolóniának a francia belpolitikai életben is számottevő jelentősége volt.78 1962-re a két ország kapcsolatait francia részről tehát viszonylag jónak értékelték, és nem tartották lehetetlennek, hogy a jövőben a nyugati gazdasági kapcsolatok egyre nagyobb teret kapnak. Úgy értékelték, hogy hosszú távon a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kedvezően alakulhatnak, bár Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is küzdött a Franciaországgal szemben kialakult kereskedelmi hiány által okozott egyensúlyi nehézségekkel.79 A politikai-diplomáciai kapcsolatok területén a francia-lengyel kapcsolatok alakulását visszavetette az algériai ideiglenes kormány lengyel részről történő elismerése. Az NSZK melletti francia kiállás a berlini válság ideje alatt ugyancsak erősítette az ellentéteket, de az igazi konfliktust az algériai ideiglenes kormány (GPRA) „de jure” elismerése (1962. május 3.) váltotta ki. Lengyelország ebben a kérdésben a szovjet kormány egyik leghűségesebb követőjének bizonyult, ami a francia-lengyel politikai-diplomáciai viszony látványos megromlásához vezetett.80 Francia értékelés szerint a két ország kapcsolatainak jellege is kezdett megváltozni, és a lengyelek még a kulturális kapcsolatok terén is akadályokat állítottak. Ezzel együtt a francia kormányzat Lengyelországot továbbra is más mércével kezelte, mint a többi szocialista országot,81 de a lengyelek aktív és látványos politikai szerep- vállalása az algériai háborúban a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének egyik 76 DDF 1960 I. N° 60 (Varsó, 1960. február 10.), 156-158. o. 77V.Ö. AP 1959., 615-617. o. 78 Karbowska, 1995. 47. o. 79 DDF 1962. I. N° 46. (Párizs, 1962. február 8.), 129-132.0. 80 Uo. N° 142. (Varsó, 1962. május 8.), 464-465. o. 81 Uo. N°46. (Párizs, 1962. február 8.), 129. o. 38
