Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

1. Rész - Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai

szintjén indultak fejlődésnek. 1958. november 14-én meghosszabbították a kétoldalú kereskedelmi együttműködésre vonatkozó szerződést, 1959. májusában bemutathatták Moszkvában a francia fejlesztésű Caravelle személyszállító repülőt, szeptemberben Hruscsov fogadta Pierre Sudreaut, De Gaulle közvetlen jó barátját, akitől a szovjet elsőtitkár elfogadta a Párizsba szóló meghívást. A két ország 1959. január 15-én kulturális együttműködési szerződést is kötött. A politikai kapcsolatok területén alacsonyabb szintű kapcsolatfelvétel történt Párizs város képviselőinek Kelet-Berlinbe történt htjával 1959. január 2-án, miközben a diplomáciai udvariasság íratlan szabályait betartva a szovjetek táviratban üdvözölték De Gaulle elnökké történő megválasztását.54

1958-1961 között a második berlini válság határozta meg a két ország kapcsolatait, és a kelet-nyugati kapcsolatok újabb válságba kerültek, amelyből a kivezető utat a párizsi konferencia megszervezése és szükségességének elfogadtatása jelentette. Ez egyértelműen a gaulle-ista diplomácia sikereként volt értékelhető, és De Gaulle nemzetközi tekintélynek jelentős növekedését eredményezte.55

A két ország kapcsolatainak alakulásában Hruscsov elsőtitkár franciaországi utazása (1960. március-április) jelentette azt a fordulópontot, amely alkalmával a két vezető közvetlen és nyílt megbeszéléseket folytathatott, és a kelet-nyugati kapcsolatok minden kérdése megvitatásra kerülhetett.56 A közeledés azonban szinte azonnal megszakadt az U 2-es kémrepülőgép 1960. május 1-jei lelövése után, és a májusi nemzetközi konferenciára ismét Párizsba érkező Hruscsov május 19-én látványosan elhagyta Franciaországot, ami nem érte váratlanul a francia diplomáciát.57 A közvetítő házigazda szerepét játszó De Gaulle továbbra is a kétoldalú kapcsolatok fontosságnak fenntartásáról beszélt, és a szovjet elsőtitkár döntését - érzelmi kitörésektől sem mentes viselkedését - alapvetően a szovjet tábornokok nyomásával magyarázta. 1960-1963 között azonban a két ország kapcsolata nem változott, és alapvetően a hidegháborús konfliktusok határozták meg azt, és így a kelet-nyugati együttműködés lehetőségeit is.58

Összegezve a két ország bilaterális kapcsolatait megállapíthatjuk, hogy azt alapvetően egy kettős egyensúlytalanság jellemezte. Egyrészt a két szuperhatalom közötti, másrészt a francia kelet-európai kapcsolatokban meglévő ellentmondások egymást erősítették, amihez társult a francia belpolitikai élet instabilitása.59 A két ország kapcsolatában a fordulatot az 1963-as

54 Va'ísse, 1998. 267. o.

55 Uo. 272. o.

56 DDF 1960 11. N° 146. 356-403.O.

57 Vai'sse, 1998. 276. o.

58 Uo. 278-283. o„ ill. Vai'sse, 2006. 151-162. o.

59 Gomart, 2006. 138.0.

34