Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
úton már több alkalommal javasolta a kult. program megkötését, a csehszlovákok elzárkóztak ezelől és ezen álláspontjukon egyenlőre nem is kívánnak változtatni. A francia külügyminisztérium illetékesei természetesen tagadják a kulturális csere ideológiai behatolást célzó tendenciáit. Albert Thabault a Kulturális Főosztály kelet-nyugati cserével foglalkozó munkatársa - akivel Talabér et. nemrégiben együtt ebédelt - s akivel többek között éppen a fenti problémákról is hosszabb beszélgetést folytatott, is tagadja azt, hogy a szocialista országok irányában valamilyen szervezett kulturális offenzíva indult volna. A beszélgetés során Thabault a hivatalosan elfogadott francia kultúrpolitikai irányvonalat igyekezett megvédeni, miszerint a kult. főosztály tevékenysége elsősorban a francia ajkú afrikai államok, Franciaországgal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló államok felé irányul a szocialista országok csak mint „egyéb államok” jönnek számításba. Ennek viszont ellent mond Volodin szovjet kult. titkár azon közlése, hogy volumen tekintetében a szovjet-francia kulturális kapcsolatok felülmúlják bármelyik kapitalista nagyhatalom Franciaországgal folytatott kulturális kapcsolatait. Igaz, hogy ebbe beleértendők a különféle szervek között bonyolított nem hivatalos kapcsolatok is. Ami a baráti országokkal megkötött kult. programok végrehajtását illeti, szinte egyöntetűen azt lehet tapasztalni, hogy a francia fél 100%-osan igyekszik kihasználni az így biztosított kereteket. Ezen a téren mindössze lengyel-francia vonatkozásban vannak zökkenők, persze itt is a lengyelek hátrányára. így pl. a program szerint a párisi egyetemen létesíteni kellene egy lengyel információs központot, amely nyelvtanfolyamokat, tudományos előadásokat szervezne, tanulmányi irányítást adna érdeklődők számára a párisi egyetemen. A központ vezetésére kijelölt egyetemi tanár mintegy féléve itt is van, de bár fizetését az egyezmény szerint a franciák folyósítják, egyetemre való beiktatása a mai napig nem történt meg annak ellenére, hogy hasonló francia szakember már működik Varsóban. Az egyezmény szerint öt lengyel lektort is munkába kellene állítani a különböző francia egyetemeken. A Quai d’Orsay már megadta a működési engedélyt, csak az egyetemeknek nem adott még eddig utasítást a lektorok működtetésére. Ami a kapcsolatok tartalmát illeti, minden egyes viszonylatban előtérbe nyomulnak a tudományos kérdések. Volumen és egyéb tekintetben is legjelentősebbek a szovjet-francia tudományos kapcsolatok. Kb. 30-40 szovjet tudományos kutató tartózkodik állandóan Franciaországban és viszont. Sorrendben ezután következnek a lengyel, román, magyar, csehszlovák és bulgár tudományos kapcsolatok. Általános vonás, hogy a francia fél elsősorban a humán tudományágban igyekszik szakembereket küldeni a szocialista országokba. Szovjetunióban 298
