Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
hogy jelentős változás ment végbe a vezetők politikájában, ez a gyakorlatban a pártonkívüli értelmiségiek felé nagyobb mozgástér elviselését jelenti, és akik így talán, anélkül, hogy a párt tagjai lennének, szabadabban tudnak az ország életébe bekapcsolódni. Amit azonban valóban tudhatunk a légkör változásának okaira vonatkozóan, az az, hogy a középosztály már nem fél annyira az ellenőrzéstől, mint néhány évvel korábban, és noha a letartóztatásokról terjedő „hírek” gyakran hallatszanak; úgy tűnik mégis, hogy ez a társadalmi osztály továbbra a politikai élet margóján marad. Kétségtelen, hogy a párt az idő múlásával - különösen Magyarországon - a forradalom következtében, és a személyi kultusz leépítésének kényszerítő ereje alatt a dogmáktól való megszabadulást választotta. A párt a rendszer hatékony működésének biztosítása érdekében a régi társadalmi körökhöz tartozó szakemberekhez fordul. A külföldiekkel való tárgyalás során a nyugat irányába a hozzáállás így könnyebb a számukra, bár a Szovjetunió már eleve kijelölte az az utat, amelyen keresztül a külvilággal a kapcsolatot fel lehet venni. Ez azonban a rendszer működtetőinek érdekei ellenében is van. Az első benyomások, amiket most még a Központnak jelenteni tudok, természetesen csak a felszínt jelentik, de hosszú távon meghatározhatják a közgondolkodást és olyasmit is jelenthetnek, amelyek - különösebb kihangsúlyozásuk nélkül - hosszabb távon megváltoztathatják az emberek hétköznapjait. A megváltoztathatatlanság érzése az, ami leginkább megragadott akkor, amikor a Magyar Népköztársasággal először kapcsolatba kerültem. Mindig csodálkozunk azon, hogy ilyen kevés változást tapasztalunk egy olyan országban, amelynek a politikai filozófiája a történelmi fejlődésre alapozódik. Ez a megváltoztathatatlanság érzése teszi ugyanakkor annyira nehézzé számunkra, hogy megjósoljuk azt, hogy milyen változások várhatók. Nem láthatjuk még annak a fejlődési útnak az állomásait sem, amely lehetővé tenné a rendszer számára, hogy a Nyugathoz valamilyen formában alkalmazkodjon. Nem látjuk a gazdasági fejlődés szükségességéből következő azon új formákat sem, ahol érzékelhetően eltérnének a jelenlegi politikai iránytól. Francfort Pierre Francfort AMAE Europe Hongrie, (1961-1970) Dossier 125., N° 86. Premieres impressions de Hong- rie. 1-5. o. 284