Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
Jean Desiry, a Gazdasági Főosztály bilaterális osztályának vezetője Megjegyzendő, hogy Charles-Roux és Desiry helyett a Kulturális és Gazdasági Főosztály vezetőit, Basdevant, ill. Wormser minisztereket hívtam meg. Az első más elfoglaltságra, a második betegségre való hivatkozással mondta le az ebédet és képviselte magát helyettesével. A követség részéről rajtam kívül jelen voltak: Lakatos, Talabér, Szecső- di, Klein és Báti elvtársak. Az ebéd igen jól sikerült. Első alkalom, hogy a Külügyminisztérium ilyen szinten képviselteti magát követségünkön. Véleményem szerint azonban ez nem annyira követségünknek, mint inkább az új francia követnek szól. Francfort, Siraud és Charles-Roux mindenekelőtt kulturális kérdésekről érdeklődött. A Francforttal folytatott beszélgetésből arra lehet következtetni, hogy igyekezett tájékozódni Magyarország kulturális életéről. Charles-Roux szavaiból azt lehetett kivenni, hogy a Quai d’Orsay elégedett a magyar-francia kulturális munkaprogrammal és annak végrehajtása érdekében tett eddigi lépésekkel. Kifejezte azt a reményét, hogy 1962-ben ő vezetheti majd a francia kulturális delegációt a budapesti vegyes-bizottság tárgyalására. Soutouval történő beszélgetés elsősorban a leszerelés kérdéséről folyt. A beszélgetés elején meglehetősen agresszívan támadta a Szovjetunió leszerelési politikáját, propagandafogásnak minősítette azt és ezzel is indokolta Franciaország távolmaradását a genfi leszerelési értekezletről. Azon érvekre, miszerint a nukleáris fegyverzet 30%-os csökkentése egyáltalán nem enyhíti a termonukleáris háború veszélyét és hogy a fennmaradó készletek ellenőrzésére való törekvés nem egyéb kémkedésnél, Soutou nem tudott elfogadható ellenérveket felsorakoztatni, hanem megpróbált átállni a francia leszerelési javaslatokra. Arra törekedett, hogy bebizonyítsa: a francia álláspont reális, hiszen a nukleáris tölteteket szállító eszközök betiltása és megsemmisítése a leghatásosabb mód a háború megakadályozására. Rámutattunk, hogy a Szovjetunió is támogatja ezt az elgondolást, de mindamellett a francia javaslat ellentmondásos. Kilátásba helyezi a szállító eszközök eltiltását, de köztudott dolog, hogy ilyennel Franciaország legalábbis pillanatnyilag nem rendelkezik, tehát nincs mit vesztenie, ugyanakkor ellenzi a nukleáris kísérletek betiltását, mert ez hátrányos lenne számára. Soutou erre mindössze annyit mondott: „Hát igen, ezek a mi nagy problémáink.” A későbbiek folyamán Jugoszláviában szerzett tapasztalatairól is beszélt, /3 évig ott volt tanácsos/, majd ostobaságnak minősítette azt, hogy Sztálint kitették a mauzóleumból. „Nyugati kultúrán nevelkedett ember számára ez fel sem fogható”, - mondotta. Froment-Meurice mind az ebéd alatt, mind azt követően a legagresszí- vebb volt a társaságban. Érdeklődött Magyarország és Albánia közti kapcsolatokról, majd felvetette, hogy jó lenne, ha Magyarországon a francia 279
