Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
állást foglalni nem lehetséges, különösen akkor, amikor évfordulók közelednek, vagy éppen bizonyos évfordulók után vagyunk. A sajtó állásfoglalása nem mindig csak a támadásokban, hanem az elzárkózásban is megmutatkozik. Van egy sajtóirodánk Párizsban, ez a sajtóiroda képtelen a legnagyobb erőfeszítés mellett is valamit is elhelyezni a hivatalos magyar anyagból, kivéve, ha az tényleg érdekes - a francia nem kommunista sajtóban. Ahogy megkapják a mi anyagunkat, megnézik, hogy mi van benne, azután be a papírkosárba. Mi még itt tartunk, és az eddigi próbálkozások nem jártak sikerrel, éppen annak következtében, hogy a kezdeményezés szerepét nem igen vállalja egyik lap sem. A másik kérdés a látogatások kérdése. A kíváncsiság, az érdeklődés rendkívül nagy, ez kitűnik a miniszterekkel, magas állású külügyminisztériumi tisztviselőkkel, sőt külföldi követekkel folytatott beszélgetéseknél is. Azonban arra az álláspontra helyezkednek, hogy mint politikus egy kissé halálra ítéli magát, ha például jelentkezne azzal az ideával, hogy Magyarországra szervez egy látogatást. Chabant-Delmas, a Nemzetgyűlés elnöke ezzel kapcsolatban azt mondta nekem, hogy ő szívesen elvállalná azt, hogy egy delegációt szervezzen parlamenti képviselőkből, ha az idő megfelelően lenne megválasztva, esetleg Hruscsov látogatása után. Mindenesetre, ha majd enyhül a magyar kérdésben a légkör, térjünk vissza erre a kérdésre - mondotta - és majd meglátja, hogy mit tud ezen a téren tenni. A televízióban, a rádióban elhangzott ellenséges nyilatkozatokról, előadásokról az elvtársak tudnak. Csak azért említem, hogy érzékeltessem azt, hogy ezeket a szerveket mennyire felhasználták, különösen októberben, novemberben a magyar kérdésben. Feladataink véleményem szerint helyesen vannak megjelölve. Elvileg a feladat az, hogy meg kell keresni azokat a réseket, amelyeket tágítani lehet és mindent el kell követni, hogy ezeken a réseken behatoljunk, és igyekezzünk befolyásunkat növelni. Ennek a konkretizálásánál természetesen felvetődik a kezdeményezés kérdése. És közbevetőleg hadd említsem itt meg az emigráció kérdését. Azt hiszem, hajói értettem, Szilágyi elvtárs mondotta azt, hogy az emigrációnál vigyázni kell, hogy ne kezdeményezzünk. Lehet, hogy félreértettem, de véleményem szerint nem egészen így áll a kérdés. Ha nem is sok, valami kevés jó tapasztalatunk van az 1956-os emigrációval is. Roubaix és Lille környékén népi együtteseket szerveznek és kerülő úton hozzánk fordulnak felszerelésért, a Magyar Házba bejárnak, a mi filmelőadásainkra, egy részük eljár. Van az emigráció egy részén egy erjedési folyamat és az események elkerülhetetlenül fokozni fogják ezt. Éppen ezért megfelelő áttétellel, megfelelő óvatossággal, véleményem szerint igenis kell kezdeményezni. Meg kell keresni azokat a gyenge pontokat, amelyek révén befolyásunkat növelni tudjuk és eredményeket tudunk ezen a téren elérni. Ez is feladataink közé tartozik. Feladataink közé tartozik a kereskedelmi 200
