Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
Az ebédnél a követné mellé kerültem, aki a mintegy másfél óráig tartó ebédidő alatt ismertette családi és egyéb körülményeit. A beszélgetés vele kedélyes hangnemben, tréfálkozva folyt le. A feketénél a követ invitálására kettesben a terraszra ültünk, a többi meghívott a szalonban helyezkedett el. Paul-Boncour-ral egyórás beszélgetést folytattunk. A követ meglepő módon a párizsi magyar követség eddigi tevékenységéről beszélt, alapos tájékozottsággal. Hibáztatja, hogy a követség csak szűk körrel tart fenn összeköttetést. Az ő szavaival élve, „Duclos-val, Thorez-zel és beosztottjaival tartják csak a kapcsolatot”. Szerinte a Magyar Követségnek ez az elzárkózottsága nem indokolt, mert meg van a lehetőségük, hogy Párizsban a különböző politikai csoportosulások vezetőivel kapcsolatban legyenek, különböző alkalmakra meghívják őket. Véleménye szerint részben nyelvi nehézségek okozzák a követség elzárkózását, valamint az, hogy nem veszik figyelembe eléggé, hogy változás ment végbe a magyarországi helyzet megítélésében. A kulturális kapcsolatokról az a véleménye, hogy nálunk túlzottan a napi politikának vetik alá a magyar-francia kulturális kapcsolatok kérdését. Például említette, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben történtek után azonnal hidegre fordult a magyar Külügyminisztérium álláspontja a kulturális egyezményt illetően. Szerinte megvan a lehetőség arra, hogy a gazdasági kapcsolatokhoz hasonlóan a kulturális kapcsolatokat a napi politikai eseményektől jobban elhatárolva kezeljünk. Egy kulturális keretegyezmény megkötését lehetségesnek tartja és a tárgyalásokon ennek megfelelő álláspontot fognak képviselni. Említést tett a kulturális kérdéseknél Péter elvtárs által aláírt legutóbbi levelünkre, mely szerinte nagyon szubjektiven taglalja a magyar-francia kapcsolatok kérdését. Mellékesen, kissé gúnyolódva még megjegyezte, hogy a levél ráadásul rossz franciaság- gal van megfogalmazva. Közölte azt is, hogy ö a kormányt rendszeresen úgy tájékoztatja, hogy a magyar viszonyoknak legmegfelelőbb a jelenlegi kormányzati rendszer és ezt, mint reális tényt jobban figyelembe kellene venni. A maga részéröl szeretne szorosabb kapcsolatokat kiépíteni, de gyakran úgy érzi, nem kapja meg ehhez a szükséges támogatást, és apró vízum és egyéb ügyek megzavarják a jobb kapcsolatok kiépítésére irányuló törekvéseit. A beszélgetés során a francia kormány politikájáról is szó esett, szerinte De Gaulle olyan külpolitikát szeretne folytatni, amelyben csak Franciaország érdekeit szemelőt tartva nem tennének hátrányos megkülönböztetéseket a szocialista országokkal szemben. Hruscsov-Eisenhower találkozót illetően nem túlzottan derülátó. Magyar Pártszervezet munkájába, majd 1940-1944 között partizánként harcolt a német megszállók ellen. Ld. PTIL 867 f./V-181 1-26. o. 175
