Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)
2. Rész - Dokumentumok
MOL-KS-288 fond 32/1958./7. ő.e. A Magyar Szocialista Munkáspárt KB. Külügyi Osztály IV. Követi jelentések. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma követi értekezletének jegyzőkönyve. Budapest, 1958. július 8-11. 41. A párizsi magyar követség jelentése Sík Endre külügyminiszter részére a szocialista országok Párizsba akkreditált követeinek értekezletéről Párizs, 1958. július 12. A Magyar Népköztársaság Követsége 273/1958. szig. titk. Tárgy: Baráti misszióvezetök teája Rácz elvtárs távollétében én vettem részt a baráti országok követeinek szokásos havonkénti összejövetelén. A felmerült érdekesebb kérdések között többször szerepelt Tito magatartása, akiről a román követ három ízben is kijelentette, hogy „Tito egy első osztályú disznó”. Az albán követ ezzel kapcsolatban megjegyezte, büszke arra, hogy a nyugati sajtó is kiemeli a Tito elleni albán kritikát. A lengyel nagykövet az e kérdésről folyó beszélgetésen még nem volt jelen, Vinogradov szovjet nagykövet az elhangzott megjegyzésekkel egyetértett és ezekre helyeslőén és sajnálkozva bólogatott. Gajewsky lengyel nagykövet tájékoztatta a jelenlevőket aznapi, De Gaulle-nál tett látogatásáról. Mint elmondta, fogadtatása szívélyes volt, de a francia miniszterelnök szinte minden kijelentése ez alkalommal is általánosságban mozgott. De Gaulle egy dolgot hangsúlyozott határozottan: ragaszkodik a francia atombombához. A Rapacki-tervet alapgondolatában jónak tartja, de szerinte az egészet keletebbre, az Urálig kellene kiterjeszteni. Az atomlefegyverzés De Gaulle szerint más fegyverkezési kérdésekkel van összekötve. Viszont Gajewsky figyelemre méltónak tartotta, hogy De Gaulle nem tett említést arról, hogy ez a kérdés politikai feltételekhez is kötve volna. Végül a németkérdésről De Gaulle kijelentette a lengyel nagykövetnek, hogy ennek rendezése nézete szerint nem sürgős. Az őszi népszavazás esélyeit latolgatva, a teán résztvevő csaknem valamennyi misszióvezető egyetértett abban, hogy ezen De Gaulle kétharmados többsége majdnem biztosra vehető. Ugyancsak egyetértés volt abban a kérdésben, hogy a francia republikánus kispolgárság jelentős részét a munkásegység hiánya taszította De Gaulle felé. 141
