Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

ellentmondó megállapításokat találunk a jelentésében, amire fejezetenként alább rámutatunk. Meglátszik a jelentésen, hogy nem maradt idejük a leírás utáni egyeztetésre, mert hemzseg a helyesírási hibáktól és amire nagyon kellene ügyelnünk, az a francia nevek pontos írása. Erre részletesen nem kívánunk kitérni, csupán felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelentések készítésénél mindig tartsák szem előtt, hogy akadhatnak a jelentésben olyan részek, amelyeket a magyar sajtó, vagy más szerveink felhasználnak és a pontatlanul közölt idegen nevekből kellemetlenségeink lehetnek. Dicséretet érdemel viszont a követség azért, mert a rövid idő ellenére határidőre elkészítette az összefoglalót.

A követség kapcsolatainak alakulása a fogadó országgal 1957-ben

E fejezet bevezetője jól érzékeli az ellenforradalom után Franciaországban kialakult ellenséges hangulatot, azonban a folyamat kifejtése a továbbiakban nem egészen logikus. Valószinüleg a rossz megfogalmazás miatt nem látjuk tisztán, hogy április 4. után javult vagy romlott a követség kapcsolata. Az első oldal utolsó bekezdése szerint romlott, viszont a későbbiekben némi javulásról írnak. Véleményünk szerint jobban ki kellett volna hangsúlyozni, hogy a hivatalos kapcsolat lényeges javulást nem mutatott egész évben, azonban a személyes, társadalmi kapcsolatok terén értek el eredményeket. A kulturális vízumblokád valóban elmérgesítette a hivatalos viszonyt. A visszavágás kérdése minket is foglalkoztat. Éppen ezért hasznos lett volna, ha a Követ elvtárs kifejtette volna elgondolásait annak megoldására s esetleg konkrét javaslatot tesz.

Önelégültségre vallanak a fejezet azon megállapításai /2. o. II. bek. és 3. o. III. bek./, amelyek szerint mindent elkövettünk ott is és itthon is a kapcsolatok normalizálására. Az igazság ezzel szemben az, hogy nem voltunk eléggé kezdeményezők és nem tettük mi magunk sem eleget annak érdekében, hogy normalizáljuk kapcsolatainkat. Éppen ez volt a múltévi munkánk egyik jelentős fogyatékossága. Követ elvtárs bizonyára értesült már arról, hogy most van kidolgozás alatt a NATO-országokkal - közöttük Francia- országgal kapcsolatban folytatandó politikánk, amelynek egyik fő célkitűzése éppen a viszony normalizálására irányul. Ehhez nagy segítségünkre lehet a követség javaslataival.

Egyetértünk azzal, hogy a Magyar Intézet és a Sajtóiroda problémája megoldatlanul hagyásával sok jó lehetőséget nem használhattak ki. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez év végétől eltekintve kevés kezdeményezést tapasztaltunk a személyes kapcsolatok kiszélesítésére és ebből sem vette ki részét a követség valamennyi diplomáciai beosztottja. Pedig a múlt év során különösen jól láthatóvá vált, milyen fontossággal bír a személyes ismerősökkel való rendszeres foglakozás. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy

113