Garadnai Zoltán: Iratok a magyar-francia kapcsolatok történetéhez (1957-1962)

2. Rész - Dokumentumok

A követség diplomáciai tevékenységét röviden jellemezve, ezt elég aktívnak lehet tekinteni, különösen reprezentációs szempontból: egyetlen alkalmat sem szalasztottunk el a fogadásokon és más rendezvényeken való részvételre, felismervén, hogy ennek a múlt évben a szokásosnál még hangsúlyozottabban politikai jelentősége is volt. Emellett ezen a téren sok érdemi jellegű munka is akadt: részvétel a francia és tuniszi kereskedelmi tárgyalásokban, a Kopácsy-üggyel kapcsolatos provokáció visszaverése, az itteni Külügyminisztériumban, a Tuniszba meghivott magyar kormánydelegáció körüli bonyodalmak elhárítása, az FKP-delegáció útjának előkészítése, sorozatos tárgyalások írókkal a Gáli- Obcrsovszky és Déry ügyben, aktív részvétel és megbeszélések a nemzetközi szervezetekben, gyakori tárgyalások a Quai d’ Orsay-n a disszidensek ügyében, stb., hogy csak néhányat említsek.

Az ellenforradalom után a rendezetlen apparátus hézagait kihasználva a magyar kulturális személyek, főleg művészek magánosán, vagy csoportosan nagyszámban áramlottak ki Franciaországba. Ezek egy része Párist és az itteni életet kívánta megismerni, hogy hosszabb-rövidebb idő után visszatérjen családjához, másik részük zavaros politikai állásfoglalással a nyugati életben való elhelyezkedés lehetőségeit kutatta. Mivel nem állt érdekükben, hogy a Magyar Intézet foglalkozzék ezekkel az elemekkel - egyébként sem tudta volna megtenni - ezeknek az embereknek a gondja-baja is a követség nyakába szakadt. A követség munkatársaitól ez mérhetetlen sok időt vett el, elvont sokszor bennünket más, fontosabb feladatoktól, mégsem lehetett és lehet ma sem elkerülni, mivel a típus ismeretében tudott dolog, hogy „le- rázhatatlanok”, sok esetben pedig kötelességünknek is tartottuk felkarolásukat vagy áldozatok árán is a mi oldalunkon tartásukat. /Az ilyen „egyéni foglalkozást” igénylő vagy érdemlő kiutazott magyar egyéneknek a száma az elmúlt évben százakra rúgott, s a követség egyes munkatársait egész nap szinte kézről-kézre adták/.

Ez az otthonról arányaiban és összetételében cseppet sem szabályozott és nem ellenőrzött párisi zarándoklat kultúrpolitikai szempontból is nagyon kétes értékűnek tekinthető, mivel számtalan esetben politikailag ellenséges, művészileg vagy szakmailag értéktelen egyének ügyeskedték ki maguknak, akik nem képviselhették a magyar kultúrát és megjelenésükkel és itt folytatott „tárgyalásaikkal” inkább ártottak, mint használtak tekintélyének.

A fentiekben megkíséreltem vázlatosan ismertetni a követség múlt évi munkájának fontosabb problémáit és jellemző vonásait.

Befejezésül szeretném megjegyezni, hogy a követség jelenlegi összetételében olyan kollektívának bizonyult, amely sok nehéz feladatot megoldott. Céltudatosabb munkaszervezéssel, a Központtal való még szorosabb együttműködéssel ezt a kollektívát a jövőben még nehezebb feladatok megoldására is alkalmasnak tartom. A követség gyenge pontjait magunk is látjuk, ezeken változtatni akarunk és fogunk is. Emellett az 1958. évi mun111