Pálffy Géza: A haditérképészet kezdetei a Habsburg Monarchiában (Budapest, 2011)
3. Egy „családi vállalkozás”: az Angielinik térképészeti tevékenysége
G. A BÉCSI, KARLSRUHEI ÉS DREZDAI VÁRATLASZOK ÖSSZEÁLLÍTÁSÁRÓL A még Natale Angielini által szerkesztett eredeti kötet összeállítása nagy sikerrel járt. Erre utal, hogy annak eddigi ismereteink szerint egy teljes és egy részleges másolata Bécsben, ugyancsak kettő Drezdában és egy Karlsruhéban maradt fenn.207 A díszesebb bécsi példányt - miként ezt a fentiekben már többször éreztettük - fel- tételezésünk szerint 1574 decemberére Paolo készítette el. A Haditanácsnak ekkor átadott „szép művészi alkotás” („ain schönes khunst stuck”) alatt (lásd 3a-b forrás) ugyanis ezt, a valóban igen impozáns kötetet (vagy esetleg ennek egy hasonlóan ékes példányát) sejtjük, még ha állításunkat konkrétan valószínűleg sohasem fogjuk tudni bizonyítani. (Amennyiben e sejtés mégsem lenne igaz, az atlasznak - Paolo 1575. áprilisi nevezetes adumbrator-említése, valamint az 1575 nyarán elesett keresztény végvárak még királyi kézben való feltüntetése miatt - akkor is 1575 augusztusa előtt kellett keletkeznie.) A bécsi kötetben található, már frissen átdolgozott térképek eredetijeinek megszületésében tehát az 1574 késő tavaszán elhunyt Natale mesterségét példásan folytató és az ő, illetve nagybátyja korábbi mappáira építő Paolo ügyes kezét látjuk. Munkáját azonban - mint azt a bécsi album német nyelvű bevezetője szintén elárulta - egy hozzá hasonlóan feltételezhetően olasz vagy német (udvari vagy bécsi városi) festő segítette, akinek a magyar, szláv és német helységnevek feliratozása néha nagy nehézséget okozott. Ezért a kötethez eredetileg önálló jegyzékben mellékelték a fontosabb várak különféle nyelvű elnevezéseit,208 ez viszont sajnos nem maradt az utókorra. A bécsi atlaszok keletkezését tehát mindezek ismeretében az 1572 augusztusa és 1574 decembere közötti időre pontosíthatjuk, ami megfelel az egyes végvidéktérképek datálásáról - elsősorban az 1575 nyarán elesett Fonyód, Divény és Kékkő még keresztény kézben történt ábrázolása kapcsán - tett megállapításainknak (is). A karlsruhei és a drezdai kötetek elkészítését, azaz a váralaprajzok, illetve az azokban található végvidéktérképek bemásolását-megszerkesztését szintén ugyanezen időre, azaz az 1572 nyara és 1574 vége közötti időszakra, esetleg valamivel későbbre, azaz 1573-1575-re, de mindenképpen 1577 augusztusa előttre tesz- szük.209 Az utóbbit azért állítjuk teljes bizonysággal, mert mind a karlsruhei, mind a drezdai kötet esetében kimutatható az ekkor szemünk elől örökre eltűnő Nicolo Angielini jelentős közreműködése. A karlsruhei atlaszba ugyanis Nicolótól két saját 207 Lásd részletesen az 1-2. jegyzetben idézett forrásokat és irodalmat. 208 „Die Namen der Fleckhen sein Zum tail in mererlaij SPrach beschriben worden, darumb das der Maler der SPrach vnerfaren, Wieuil aber in ijedem Volckh gehalten wiert, ist in hiebeijligendem bericht verczaichnet." A melléklet már 1840-ben sem volt meg, vö. Chmel, 1840. 606. 209 Ezt erősíti a kötetek újabb vízjelvizsgálatai is: Kliaiic-Lapaine, 2006. 52. 61
