A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

adománylevele, sem törvényes beiktatása nem volt, kötelezte magát, hogy a vevők számára a saját költségén fogja az adománylevelet s a beiktató parancsot megszerezni. A király adománylevele Bécsben 1722 deczember 5-én kelt. A beiktatás ugyanezen év decz. 27-én megkezdődött s mindjárt akkor, de még később is több ellentmondó támadt, a kik egyes birtokrészekhez jogot formáltak. Az ellentmondóknak a gróf Károlyi család a következő összegeket fizette: 1. a Szilády örökösöknek Mártélyért 1725-ben 85 rfrtot 2. a Tatayaknak Felgyőért 1727-ben „ „ 300 « 3. a német lovagrendnek 1730-ban™ „_ ._. 6,000 « 4. a fiscusnak a szőllősi pusztáért 1731-ben 1,500 « 5. báró Zay Péternek és gróf Kollonich Lászlónak 1770-ben „ _ _ _ „ 30,000 « 6. a Básthy családnak Fecskésért és Csomorkányért (1775—1779)™ „ - „ _ 5,000 « 7. a Viczmándyaknak 1800-ban _ „. ~ 19,000 « összesen „ _ 62,175 rfrtot. Ehhez az összeghez jön még: 1. az eredeti vételár „_.___ „„ „ 30,000 rfrt 2. Gyója vétele 1723-ban „ „ „ _ 300 « 3. a gróf Keglevicheknek az ujfalusi pusztáért 1723-ban „ 1,000 (c 4. ugyanazért 1803-ban „ „„„__„ 189,700 « vagyis a Csongrád-Hódmezővásárhelyi uradalom összesen „._„_.___ „ 251,875 rfrtba került.