A nagy-károlyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története második kötet (Budapest, 1911)

Aug. 6-án ugyanonnan: «Szent-Iványi még Bécsben vagyon concludálni Schlickkel Vásárhely iránt, kire is Iudex Curiae uram (gróf Koháry István, a sógora) adott 20,000 frtot addig, míg a publicumokra tött költségemet (3500 arany volt) kezemhez vehetem.» Aug. 10-én ugyanott már az eredményről számol be a következő levelében: « Schlickkel való dolgom mindeneknek csudájára contentumommal ment végbe, 20,000 frtot plenarie letöttem, 10,000 fenmaradt, míg a donatiot s a statutoriumot maga költségén végbeviszi, mind a két ágra örökösen, fiscus evictiója alatt s az midőn azt kezemhez adja, akkor tartozom én is az 10,000 frt restantiát letennem, addig is penig 20,000 frtig evincál benne. Tegnap küldöttem el a commissióját Jasztrabszky János által, hogy kezéhez assignáltassék az egész jószág s ő is kezéhez vévén, urbarialiter conscribálja s egyiket ide küldvén, másikát hozzád vigye szivem, akkor bővebb informatiód leszen, csak kérlek ne sopánkodjál s ne terheld az Istent, mikor érdemed felett segít.» Mint a levél végéből kitűnik, Barkóczy Krisztina nagyon aggódott, midőn megtudta férjétől, hogy ismét birtokot vesz, s hogy e vétel által megint csak az adósság és gond szaporodik s ebbeli aggodalmát ecsetelhette igenis élénk színekkel férje előtt. * Hogy ki az a Pap György apám, kit Károlyi Sándor fentebbi levelében említ, legczélszerűbb, ha annak levelét közöljük. Ezt a Pap Györgyöt 1720 okt. 6-án tette meg Hódmezővásárhely bírójának, az öregek javaslatára, Károlyi megbízottja, Halik Péter. Az érdekes levél itt következik: