Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)

assistentiám. Ecsedbűl is nem lehet hozni, mivel alig vannak huszonötön. Debreczeni Péter uram is úgy látom keveset gondol közönséges szolgálattal, csak az maga hivatalát effectuálhassa, sőt embereimnek assistentiát sem akar adni, ha •csak Nagyságod nem méltóztatik keményen reá parancsolni. Legnagyobb szükségem a fen álló szekerek dolgából lészen, mivel az mely szekereim voltának, egy része Ecsedben lévő mundér alá rendeltetett, tizennyolcz Debreczenbül hoz mundért, tizenkettő Sólyomkűben vitt élést, hatvan szekerem volt a váradi bloquádában, az is most hogy Boné uram eljött valá .a bloquádábul, mind szélivel oszlott. Én ugyan pennával a mit elkövethetek, azon el nem múlik, mert szüntelen urgeálom fenyegetődzéssel, de keveset reménlek ha assistentia nem lesz, kivált Szabolcs és Szatmár vármegyétől. Szatmári prófontházban vagyon készen 3000 kenyér, Ecsedben is van annyi, Szálkán is lészen ma estvére három -ezer, Nagyságod parancsolatját várom, hova kell administrálni. Nemes Szabolcs vármegyének is irtam, hogy 6000 kenyere Kis-Várdánál készen legyen. Vágóm is volt Ibrányban 178, nem tudom Nagyságod nem parancsolt-é eránta . . .*) mig az ellenség el nem nyom, Károly s Ecsed körül forgok. A debreczeniek Majténhoz szándékoznak a víz mellé, ma estvére ide Károlyhoz érkeznek, mivel soha nem tudhatjuk, merre fogja magát venni az ellenség. Ezzel ajálván magamat Nagyságod gratiájában, maradok Nagyságod alázatos szolgája Károly, 20. Octobr. 1706. Eötvös Miklós m. pr. Külsején: Mélt. Fő-Generális Károlyi Sándor etc. KisVárda, Patak vei ubi. ívpapiron, pecséttel. * Itt a, levél egy része le van vágva, valami hat sornyi.