Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi-család oklevéltára ötödik kötet (Budapest, 1897)
Már az mi az Tiszántúl való föld securitását illeti, és az Kegyelmed arrúl tett projectumát, megvallom csak az szükség és az föld népének az seniorokkal egyetemben securitásokon megnyugodott élméjek okozza, hogy én is approbáljam, mert volna elég az mit mondhatnék lám mondámnak valót; de mi haszna volna annak dispositió-tétel nélkül. Csak egyedül azt kivánom, hogy az sok aprólékos commendók véghez vigyék az Kegyelmed parancsolatit, és szerencsésebbek legyenek Senyeinéi, Budainál, Tordainál, és több szenteinknél, az melyekbül áll az sáncz-őrzök lithaniája. Azt ugyan megvallom csak nem praetereálhatom hogy mosolygás nélkül hagyjam, hogy az ki annakelőtte az várakat rontani akarta, már most sánczocskákat építtet; ehez ingenért nem küldök, mert az mennyiben az commendók elméjét ismerem, •eo facto rosz volna ha más építené; de hiszem egyéberánt ezer ötven hajdú s kétezer s hetven lovas per regulám czinczigsvanczlg 3120-at tészen, az ki is elég volna mezőben resistálni az 500 rácznak, az kit Kegyelmed Aradon hagyott; de per regulám pigri et haza-oszlationis attul félek, kevesebb lesz belőlle; és hogyha az elmúlt nyáron egy sertés-pásztor elfutamtathatta Debreczent, adja Isten ezen végházak commendói el ne futtassák többször e télen. En Bercsényi uramnak pro informatione megküldöttem az Kegyelmed projectumát, tudom meglesznek az hátra maradott glossái. Minemű kereskedésrül való pátenst adott pedig Kegyelmed valamely gyöngyösi kereskedő görögnek: valóban csudáilom; vélhetem arra hogy Kegyelmed nem reflectálta magát az ország végezésére, és kiadott tilalmakra; mert ámbár ez az országban lakos legyen is, de társai kivül lakván, ugyan csak azokkal correspondeál, és az fejér pénzt kiiktatja ; másként is lehetetlen dolog, hogy az kereskedők magok áruit fejér pénzen árulják, és adják az lakosoknak, az ország javait pedig rézpénzen vévén, magokat azzal töltsék, az hazát pedig ilyetén kereskedésnek nemével defraudálják. In reliquo kivánom tartsa Isten szerencsésen Kegyelmedet, és maradok Kegyelmednek S.-Patak 15. Nov. 1707,, minden jót kivánó attyafia F. P. Rákóczi m. pr. Eredeti; egy pár kisebb eltéréssel közölve Archívum Rakoczianum II., 13S. ^Rákóczi-levelek, 376.)
